Vajdics Krisztina : Reggeli szimfónia

A lány az ablaknál hegedült…

 

A lány az ablaknál hegedült. Előtte megsárgult kotta, fekete betűk. A hangokat a légbe küldte, s merengve nézett a kéklő égre.

A szobában kisgyermek pityergett, szemében ijesztő bánat didergett, a lány megfordult. Az ablakból a meleg a szobába zúdult, bezárta a lebegő szárnyat, a gyermekhez lépett. Ölébe vonta a kis fejecskét, a kisded markolta hófehér keblét, s mohón itta a testmeleg tejet. Ő nézte arcát, szeme tükrét, ami most felfénylett. Szívében béke, szeretet pihent, s a vágy elillant hirtelen.

Az ablak mögötti téren léptek fáztak, messzire értek, autók zúgtak, fények csúsztak, a hangok sikoltva lehulltak. Fájtak. A lány melléből dús, illatos élet bódult, nem veszett el. A szobában szinte úsztak a tárgyak, lelkében derűs boldogság áradt.

A gyermek szeme lehunyva pihent, a lány ringatta szelíden. Majd az alvó testet könnyedén bölcsőjébe tette, hogy puha ágyán pihentesse szöszke fejét a kis szépség, száján meglágyult dac, frissen zsendülő akarat.

A lány újra az ablakhoz ült. Elővette a hegedűt, vígan engedte a zenét, elárasztotta a városka kis terét, a hangok lágyan hulltak, messzire barangoltak. Az emberek süketen siettek, buszok fékeztek, gyárak füstöt eregettek, folyók bandukoltak, villanypóznák kúsztak, villamos csengetett, a hang csak úszott, skálákat rengetett, de egy távoli ház ablakán megpihent a zene hirtelen…

Bekopogtatott árván, s ott, egy zongora fehér kottáján megcsillant az alt, majd együtt játszottak hárman, mert valahol mélyült egy brácsa, dob dobbant, megszólalt egy bánatos hárfa, majd egyre több hang, s a városka ablakain lágyan megéledt a fény.

Így repült a szélben a reggeli szimfónia. A magányos reggeli gyakorlás így lett közös rajongás. A hangok tavakon szálltak, galambok búgtak, a fecskék rajokban zajongtak, gólya kelepelt.

Jegyet sem kellett vennem, hogy halljam, itt motoszkált a zűrzavarban.

 

*

 

Lassan bezártam az ablakot, megírtam én a dalt, mert a lány csak hallgatott.

 

Legutóbb szerkesztette - Vajdics Krisztina
Szerző Vajdics Krisztina 105 Írás
1966. március 14-én Miskolcon születettem. Gyermekéveimet Debrecenben töltöttem. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem, majd a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója lettem. Az írás szenvedélye vezetett a nyíregyházi Krúdy Gyula Újságíró Akadémiára, ahol újságírást tanultam. A helyi napilapokban jelentek meg első tárcáim, portréim, interjúim. 2008 karácsonyára jelent meg Neked írtam című verseskötetem, mely 42 verset tartalmaz. 2008-ban részt vettem a Magyar Író Akadémia írói kurzusán. 2012-ben szerkesztője, lektora lettem az Élő Költők Könyvklub kortárs irodalmi portálnak. Ebben az évben jelent meg Szökőangyal című novelláskötetem, második verseskötetem Szó születik címmel 2013 karácsonyára készült el. Az írás számomra levegővétel.