Nagy L Éva : Ne

 

 

már-már elcsendesedve

– korbáccsal vert hajnal –

fulladoznak fényrögök

bujkál a fák között

a napsugár

kiszökik

a fodros fák fölött

csend van

hallgat az önvád

kimért sorsom  reám égve

lelkem kivérezve kiégve

elbúvok

mint a lemenő nap

vérző bíbor fénye

ne lássa senki ne tudja senki

hogy fejem felett

 sirályok köröznek

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával