D. Bencze Erzsébet : VIHAR UTÁN

Fotó: Delacasse Kriszta

Távolból zúgó mennydörgés,

valahol gyászharang kong.

Véremben lüktet.

A meztelen csiga rémülten

keresi sosemvolt házát.

Vihar forgatta fel a tölgyest.

A mellettem vágtató ménes

szívemben dobog.

Csapdos a zápor,

riadtan rezzen a tó,

lassú csobbanással

landol a Hold…

Suhanva bukdácsolnak bennem

a félelem-ittas szavak.

Karodba szökkenek,

elbújtatsz, tudom.

 

Villám cikázik, gally reccsen,

semmivé olvadok öledben…

Legutóbbi módosítás: 2014.07.18. @ 17:09 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873