Marthi Anna : Oliva csere

 

 

Elcseréltem egy konzerv olivát egyetlen pontért.

Múltat és jövőt hagytál, a jelenben szíven gyötörtél.

Vmi nagy szerelemnek képzeltelek, Isten.

Kezedről csak úgy csorogtak a szavak, mintha

tollinjekciód fúrtad volna papírba, mint kagylóból

kiszippantott megszámlálhatatlan dallamot, mint

nyelvet nyelő csókod, ittam önmagamat felfedve

bárhol megtalált lírád, a meglelt kielégüléssel

sem tudtam Jézus olajfaligetére cserélni a kárt,

s bár megvertél szóáradatoddal -mennydörögtél,

villám figyelmed érlelt idebent, csendig lelkes

szép értelemmel közérthetőséged élét gömbölyítve

közhelyeken. Meg nem engedted ma sem, hogy

feljegyezzelek. Csaltál a világ felé, huss, elengedsz,

Te lehetsz kedvemért a kitárt széles álmú fegyver,

öléstől cseréld golyódat, pazarold rám, és ölelésre

használd fel értem, ha igazán Isten vagy, ellenem.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak