Hagyd ma széthullni a valót,
holnap összeragasztjuk csirizzel,
mint gyermekkorunkban a papírhajót,
csak a vízre szállást ne siesd el,
nehogy elnyelje álmainkat is a káosz,
s ha megtagadsz,
márpedig megtagadsz,
többé hozzám ne imádkozz.
Látod, nem vagyok angyal,
csak egyszerű gyönge lét,
akit rossz helyen ért egyszer a hajnal,
de már felemelte a fejét,
látlak, kedves, értem is, hogy hallgatsz,
cserébe, ha később mégis jönnél,
vigaszt tőlem
már nem hallhatsz.
Hát hagyd széthullni a valót,
terítse csak be a káosz,
félelmeid összemorzsolták a jót,
ha mégis vihar jönne,
többé hozzám ne imádkozz.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.15. @ 20:40 :: Tóth Zita Emese
