P. Tóth Irén : Elena Liliana Popescu: Ha (Dacă)

Fordította: P. Tóth Irén

 

 

 

Ha valamikor meg tudnád

a mérhetetlent mérni,

a végtelent átölelni,

a semmit helyben átszelni,

közülük egyik se lenni.

 

Ha valamikor szerelem

lehetnél szerelem nélkül,

remény, reménység nélkül,

lehetnél szó, szavak nélkül,

gondolat, gondolat nélkül.

 

Ha valaha meghallanál

mindent, ami hallhatatlan,

láthatnád a láthatatlant,

megtudnád a tudhatatlant,

jönne újra a járatlan?

 

 

Elena Liliana Popescu – Dacă 
Dacă s-ar putea vreodată
Să măsori nemăsuratul,
Să cuprinzi nemărginirea,
Să stai, străbătând neantul,
Să fii nici unul, nici altul. 
Dacă s-ar putea vreodată
Neiubind să fii iubirea,
Nesperând să fii speranţa,
Nevorbind să fii vorbirea,
Negândind să fii gândirea. 
Dacă s-ar putea vreodată
Să auzi neauzitul,
Să priveşti în nevăzut
Şi să afli neştiutul,
Ar urma iar începutul?
Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.