Tóth Zita Emese : Változatok

A pályaudvaron felejtett bőrönd,

csókod lenyomata a bőrön,

utcán eldobott cigi csikkek,

dühösen ordibált szavak,

mert már mindegy,

az égen a vihar fellegek

jelzik, hogy ma már napsütés nem lehet,

a bögrébe ragadt kávémaradék,

olykor szimplán nincsen haladék,

 

mert elhagy,

múlik,

tapad,

ordít,

esik

és ragad.

 

A pályaudvaron felejtettem a csókod,

te eldobtál egy cigi csikket,

dühösen utánam ordítottál,

de tudtad, már mindegy,

eleredt az eső,

felhők mögé bújt a Nap,

másnap reggel a gőzölgő kávéból

felnézve az asztal túloldalán

mégis téged láttalak.

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm. :) Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.