Vízfej

 

Az úgy kezdődött, hogy benyitottam a terembe — teljesen kikiáltva magam magamból —, és a helyiség azon nyomban kiürült.

Az űr eleinte üres volt és víg kedélyű, mígnem sikeressé vált azon igyekezetem, hogy tartalommal töltsem be. S az üresség úgy fogyott, ahogy egyre erősebben kiterjeszkedtem. Végül egyedül maradtam, s cserbenhagyva engem, az üresség is eltávozott. Ekkor érkezett Valaki, s az üresség ismét felütötte a fejét. Így hármasban beszélgetni kezdtünk.

Sajnos az ajtó nyitva maradt, s hanyagságunkat kihasználva, kezdték elárasztani a teret Valakik. A tér mind nehezebben és nagyobb szenvedések árán bírta elviselni, hogy megfosztják legelemibb funkciójától: viszonylagos tágasságától. Valakik pedig mindezel cseppet sem törődve, a legcsekélyebb empátia nélkül gázoltak át az űrön, semmibe véve védtelenségét. Majd eljött a pillanat, amikor az üresség legyőzve, tehetetlenül vergődött, a győztes tömeg pedig belefulladt ellenfele vereségébe.

33látogató,1mai