Takács Dezső : A fény felé

 

 

Voltam már gazdag.

Kertemben kazlak közt

pávák jártak táncot.

Álomnak látszott,

nem vetett ráncot,

Isten köpenyeként

terült fölénk a nyári ég,

alá gyűlt minden,

de nem volt elég.

 

Még, még!

Belülről jött a hang.

A  lég már alvadt,

sűrű lé,

szarkák szálltak fejem fölé,

s az idő, a halhatatlan mátka,

másra emelte borjú szemét,

és szétpergett minden:

javak, nyarak, pávatáncok,

de semmit sem bánok.

Itt van a számon az íze a módnak,

ahogy az évek rajtam átgyalogoltak.

 

Világok között feszít,

vékony szálú lenge híd.

Mit hiszel kisember?

Mit vihetsz magaddal?

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.