Marthi Anna : Szemöldökraj

 

 

Forró elméd két kezem között.

Primitív-e, ha teavízben is megtalállak?

Mint gondolattalan gondtalanság előtt

szédülten köröző szemöldökrajok,

ősz szálakat alig háborít, csak szárnyra

feszül újra és újra e csúnya levegőtlenség.

Beletört téglák dús ködökben, málló

indulat felejti magát arcjáték felületén:

körömmel kapart órák maradásra;

támolyogni is rest már, de elérzékenyülve

roskadozik a szenvedés.

Csak az óriás kolomp még késne,

kutyák ugatásától morajlik a csend,

szétszaladt birkanyájnak tűnnek

a követelőző perceken megvadult szelek.

Emlék emeli a végtelenig fogyó lelket.

Azok a gerlék majd felszárítják a bút?

Csak köröznek sovány testükkel,

az ég szemében is magot keresve.

Időroncsolt, épített vár ma tested.
Lelked átszellemült túlélte az időt.
Most úttal gazdagon spirál vagy.
Lyukas kezed várja simogatásom.

Egyetlen eledelem ajkadról a szó.

Csorduljon sokáig mi szíven talált,

vagy inkább kihűlt testté mázolna

a Mindenható?

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak