Horváth István : Cselló

(zengő)cske 🙂

 

 

Űzi a bút,

rút magánnyal

telt idegent

vigasztal, bár nem

híg szavakkal…

 

Lennék, de hogyan

hangszer húrja,

nekifeszülő

emberi hang,

élő vigaszdal…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.27. @ 11:46 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.