Zengő
kivérzett fák között
sír a magány
lelkem csapong
mint galambseregtől
tovaszállt madár
álmokat eldobva
álmokért kapkodva
életet mentő szóra várva
fárad meggyötört arcomon
a vak gyűlölet szánt barázdát
testemre égett szavak
dübörögnek az éjben
értelmet ad
az értelmetlenségnek
alázat dac
elvetélt szeretet
sikong a szélben
talán egyszer eljön
a megbocsátás
isteni csendje
Legutóbbi módosítás: 2014.08.24. @ 12:12 :: Nagy L Éva
