Nagy L Éva : Talán

Zengő

 

kivérzett fák között

sír a magány

lelkem csapong

mint galambseregtől

tovaszállt madár

álmokat eldobva

álmokért kapkodva

életet mentő szóra várva

fárad meggyötört arcomon

a vak gyűlölet szánt barázdát

testemre égett szavak

dübörögnek az éjben

értelmet ad

az értelmetlenségnek

alázat dac

elvetélt szeretet

sikong a szélben

talán egyszer eljön

 

a megbocsátás

 

isteni csendje

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával