Győri Irén : Alfa hullámokon 5.

Ezt a fantasztikus-tudománytalan írást, nem az élet, hanem a fantázia szülte, meg én. Ha valaki mégis felfedez valami életszagút az írásban, az nem az író, hanem a véletlen műve. Olvassátok mesének.*

 

 

Ebben az időben élvezettel csináltam mindent. Tele voltam tetterővel, szeretettel mások iránt. Örültem, ha segíthettem, és segítettem is. Mivel én ezt a fajta képességemet nem kértem, kaptam, a jó részét igyekeztem megosztani embertársaimmal. Igaz, néha voltak apró afférok is. Példul: Anita, a kolléganőm nem fogta meg utánam a kilincset. Amikor megkérdeztem:

— Mi ez az újfajta hülyeség?

Akkor mondta:

Féltem szólni, mert épp attól tartottam, hogy lehülyéztek, ugyanis ha kimész az ajtón és megfogod a kilincset, akkor egy jó darabig még ráz, már azt, aki utánad fogja meg, azt megrázza.

Na, azt azért nem!

De, de, fogd meg a kilincset, én meg telefonálok Áginak és majd meglátod.

Úgy tett mindent, ahogy mondta. Én megfogtam a kilincset, ő hívta Ágit, Ági jött, és jó nagy sikkantás után egyből:

Szórakozzatok ti anyukátokkal, miért vezettetek áramot a kilincsbe. Ezért hívtatok ide, hogy kicsesszetek velem? Nézd meg, Anita milyen jót röhög.

Nekem elment a jókedvem, igaz Anita tele szájjal nevetett, de már mondtam „legszebb öröm a káröröm, abban semmi irigység nincsen”. Áginak elmondta Anita, hogy őt is megrázta a kilincs, és nincs semmi rákötve, ő már alaposan megnézte, sőt a karbantartóval is megnézette. Eddig azt hitte, csak őt rázza meg, de most már tudja másokat is, csak Renát nem. De ha Rena kimegy, vagy bejön, akkor nem tanácsos megfogni a kilincset.

A későbbiekben vigyáztam, hogy ne rázzon meg senkit a kilincs. De volt más is.

Mentem a folyosón előttem egyik nagyon fiatal kolléganő. Pár hete volt az esküvőjük. Ránéztem és kérdeztem.

Hogy vagytok hárman?

Hogyhogy hárman? Nem vagyok én hatökör.

 Mikorra várod az ikreket?

Nem vagyok én terhes, még hogy ikrek! Én már csak tudnám.

Értem, akkor menj el a nőorvosodhoz.

Na, mit hülyéskedsz, nehogy már lásd azt, ami nincs, a seggem se lett nagyobb, nem is híztam. Én csak tudnám, hogy terhes vagyok.

Oké, te tudod.

Már bántam, hogy nem fogtam be a számat. Tényleg mi közöm nekem ahhoz, hogy terhes, vagy nem. Nem nekem kell eltartanom. Kicsit lelombozott az egész beszélgetés.

Azután nem foglalkoztam vele.

A következő hét egyik napján jön a kis kolléganő.

Rena, ne haragudj, szemét voltam veled, tényleg terhes vagyok, és tényleg ikrek. Amikor mondtam az orvosnak, azt mondta menj hozzá vizsgálatra, ultrahang helyett. Kevesebbe kerülnél, mint a drága készülék.

Gondolod, neki ingyen lenne a szolgáltatás?

Meg tudod mondani a nemüket is?

Tényleg akarod tudni? Nem lenne jobb a meglepetés?

Őszintén? Tényleg, mert most tesztellek, ugyanis én szkeptikus vagyok. Nem hiszem, ez véletlen is lehetett.

Kisfiúk lesznek, szépen helyezkednek, de még nem vagy egészen egy hónapos se.

Ha tényleg igazad lesz, kapsz tőlem majd valamit.

Máris az albumomban érzem.

Majdnem így járt Janka is. Elég későn ment férjhez, nagyon akartak gyereket, de nem jött össze. Időnként rendeztünk a munkahelyen zsíros kenyér partit, jó móka volt, jól éreztük magunkat, az a plusz félóra pedig csak kellemesebbé tette a húzós mindennapokat. Janka szemben ült velem, és úgy megnéztem magamnak.

Kiszúrta, hogy nézegettem.

Mit néztél rajtam? Tintás vagyok?

Nem, de majd neked megmondom.

Nincs semmi titkom, mondd most.

Hidd el, jobb lesz négyszemközt.

De én most akarom, most mondd! Hisztizett, szinte toporzékolt.

Jó. Te akartad. Terhes vagy, már majdnem két hónapos.

Nem gondolod, hogy azt nekem jobban kellene tudnom? De én nem vagyok terhes!

Én nem lennék ilyen biztos a dolgomba. Menj el a nőgyógyászodhoz.

Meg is teszem.

Másnap bocsánatot kért és azt mondta.

Te adj neki nevet. Gábor is ezt szeretné!

— Nagy huncut vagy te Janka, így megtudod a nemét most tőlem. Ha komolyan gondolod, gondoljátok, kereszteljétek Dávidnak.

Hát mi is ezt a nevet akartuk neki, most ki a huncut? Gábor kiugrik a bőréből, annyira fiút akart, és annyira Dávidot!

Nyaggattak.

Honnan tudod, ha valaki terhes?

Én már rutinból, de a terhes nő ragyog, az őt körülvevő aura szabályosan szikrázik. Gyönyörű!

És a nemüket? — kérdezte valaki.

A szikrácskák színéből — válaszoltam.

És te ezt hol tanultad?

Ha azt mondom, hogy a kozmoszban tanultam, csak eltátod a szád és nem hiszel, én se hinnék, sőt én se hiszem. Kaptam. Felébredtem és tudtam. Ezt se kell elhinni.

És amikor felébredtél…

Igen bilibe ért a kezem.

Kitágult szemekkel néztek rám. Később megszokták apró furcsaságaim, és napirendre tértek fölötte.

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!