Zalán György : Hasadó kutyabőr 6/6 – befejező rész

Mi lenne, ha ismernénk mások gondolatait? Anyós kerülné a vejét. A boxmeccsek fejben. A képviselőket meg se választanák. A sztendapos meghajolna és menne a pénztárba, a közönség meg hazáig röhögne. Meg mindenki a villamoson. A TV kvízeknek annyi. A papagájok némák, irodalomórán a gyerekek is. Uri Gellert kiröhögnék. Viszem a lovam heréltetni? A fal adná a másikat. – Dzsekicsenék megoldják!

 

Huszadik fejezet — Dzsekicsen

 

Apó és Dzsekicsen hazafelé kiértékelték a hallottakat, Maugli pedig kiegészítette azokkal a gondolatokkal, melyeket Öcsiből fürkészett ki.

Leszögezhették, hogy a falka Csikaszból és kölykeiből áll, és Csikasz mintegy kétéves koráig nagy szeretetben, háznál nőtt fel, a Világvárosban. Így érthető, hogy nem fél az emberektől, és a gépkocsi, az utazás, a forgalom sem idegen a számára.

Azt, amit Csikasz tud, ha áttételesen is, de kölykei is tudják! A közös tudat fantasztikus lehetősége a szemük láttára fedi fel titkait, hiszen Réka és a kölykök megfigyelése minden napra tartogat meglepetéseket.

Dzsekicsenék úgy gondolták, hogy helyzetük tulajdonképpen jónak mondható, hiszen minden előny a jó oldalon van! Mindkét oldalon létezik egy közös tudatú kutyafalka. Csikaszék régebben gyakorolják, náluk viszont két felnőtt egyed van. Csikasz kölykei jóval idősebbek, Rékáé viszont, a termetesebb szülők és a fajták miatt, jóval nagyobbak. És Csikaszék mellett nem állnak felkészült emberek.

Viszont mentesek a gátlásoktól! Itt tulajdonképpen meg is találták azt a területet, ahol hátrányban vannak, és nagyon nehéznek tűnt megoldani! Csikasz kölykei születésük óta természetesnek vették az ölést, mint minden ragadozó, amelyik maga kell, hogy előteremtse napról napra az élelmét. Ugyanitt a megszerzett zsákmánynak, de saját testi épségüknek megvédése is mindennapi feladat! Ehhez képest Réka és a kölykök készen kapták a komfortot, és kialakultak bennük bizonyos gátlások. Ezek egy részét tudatosan le lehet győzni, de ez egy kiélezett helyzetben mindenképpen késedelmet okozhat!

Maugli életében már nagyobb szerepet kapott az önállóság, és a küzdelem sem volt idegen a számára, de mindig volt mellette ember! Igaz, a Macska eléggé szélsőséges helyet foglalt el ezen a palettán, de a tervezés és a döntések terén levett bizonyos terheket Maugli válláról.

Maugli viszont tudta, hogy családja ezen a téren képzésre szorul!

Megegyeztek Dzsekicsennel, hogy elviszi őket két napra. A fiú megbízott kutyája értékítéletében, csak azt kérte, hogy kerüljék a Csikasz-falkát, hiszen a következő napokban nagy szerepet szántak a meglepetésnek!

Maugli és népes családja késő délután indult el ellenkező irányba, mint amerre Öcsit érte a támadás.

A három férfi ezt az éjszakát, és a rá következő napot is végigidegeskedte, szorongta, hiszen az egész „hadművelet” sorsa múlhatott azon, hogy mit végez a család a másfél nap alatt!

Következő éjjel, jóval éjfél után érkeztek haza Maugliék. Elöl Réka, aztán a kölykök, végül Maugli, libasorban, szótlanul mentek el az emberek között. Úgy pattant le róluk a keresés, mint a páncélról. Egyedül Maugli fordult Dzsekicsenhez: — Minden rendben. Majd reggel.

A férfiak némileg megnyugodtak. A kutyákon sérülés nem látszott, hasuk szépen gömbölyödött. Ahogy Maugli mondta, minden rendben. Majd reggel.

Reggel Maugli elég szűkszavúan csak annyit mondott Dzsekicsennek, hogy rendben ment a tréning, de nem szívesen mesélne róla. Dzsekicsen először ütközött ilyen ellenállásba, és ebben egységes volt az egész család. Maugli még annyit elárult, hogy kénytelen volt a cél érdekében átlépni bizonyos korlátokat!

 

Gyula már nem érezte jól magát. Úgy gondolta, hogy csak kutyái miatt hozták magukkal, de egyébként semmi szerepet nem szánnak neki!

Dzsekicsen, aki gondosan ügyelt arra, hogy „otthon”, barátai között ne kövessen el intimitást, most kivételt tett, hiszen annyira nyilvánvaló volt barátja rosszkedve. Amikor tisztába jött Bótosgyula problémájával, beszélgetést kedvezményezett vele, és addig terelte a témát, míg végre a tervek ecsetelésébe foghatott!

— Tudod, Gyula, az a szerencsénk, hogy te is velünk vagy! — kanyarodott végre a témára.

— Mert van, aki enni adjon a kutyáknak? — kérdezte rezignáltan barátja. — Igaz, az íméleket is én szoktam elolvasni, és a kaját is én főzöm meg a leggyakrabban!

— Ez azért van, mert te főzöl a legjobban! Ezt nem azért mondtam, hogy mostantól mindent odakozmálj… Azt hiszem, édesanyátok tényleg a konyha művésze lehetett! Már, ha lehet általánosítani abból, hogy te, és Szilvi mit tudtok… Tényleg, mikor beszéltél Szilvivel?

— Félórája… azt mondta, hogy egész jól mennek a dolgok! Én szívem szerint mennék már haza, de akkor vele is kiszúrnék. Most keresi meg a pénzt a következő évre az egyetemen!

— Te csak ne akarjál hazamenni, hiszen te vagy a kulcsfigura a haditervünkben! Én ezt nem is akartam neked előre elmondani, mert akkor jobban működne, de látom, hogy kénytelen vagyok. Remélhetőleg így is sikerülni fog! — Gyula zavart ábrázatát látva folytatta. — Te vagy az, akit be fogunk csapni!

— Meg is verhetnétek… Vagy lelőtök? Ezek között csak fokozati különbségek vannak!

— Isten ments! De gondold végig! Kikkel harcolunk? Olyan kutyákkal, akik úgy olvasnak a gondolatainkban, mint egy nyitott könyvben! Illetve, jobban, mert olvasni, azt ugye nem tudnak… Szóval, ez olyan patthelyzet, mint amikor két profi hamiskártyás pókerezik! Vagy két olyan kompjúter sakkozik, amelyekben ugyanaz a program van. Azért kellesz, mert téged be fogunk csapni, de te sem fogod tudni, hogy mikor! Az összes kutya a te gondolataid alapján fogja megismerni a tervünket, és Csikaszék az ellenlépéseiket is e szerint lépik meg! És akkor jövünk mi, és tesszük a frankót…

Gyula ezt hallva, először azt gondolta, barátja csak vigasztalni akarja. De Dzsekicsen ekkor magára hagyta, így volt ideje nyugodtan átgondolni a hallottakat, és be kellett látnia, hogy a fiúnak igaza lehet! Ő sem tudott volna más megoldást találni erre az… ördöglakatra!

Apó a térkép fölött gubbasztott, amikor Dzsekicsen átment hozzá a másik szobába.

— Itt van egy rönkfából épült, szúette vadászház — bökött a térképre —, amit a vadásztársaság le akar bontani, hogy egy modernebbet építsen. Megbeszéltem velük, hogy megtakaríthatják a bontás költségeit, ha átadják nekünk! Két hét múlva megkapják a ház helyét, felgereblyézve!

— A Technikára már beszóltál? — kérdezte Dzsekicsen

— Már mindent tudnak, holnap jönnek, de te beszéld meg Gyulával, hogyan tartsák távol a falkát onnan, amíg nem végzünk az átalakítással! — nézett rá Apó, kialvatlan szemmel.

— Nem lesz gond. Az előbb estünk túl egy igen érdekes beszélgetésen. Azt hiszem, Gyula most már pontosan ismeri a szerepét a tervben, és egyet is ért az elképzeléssel!

— Ha végzünk ezzel az üggyel, elköltözöm egy úszó jégtáblára, belülről befalazom az iglu bejáratát, és kitűzöm a „Ne zavarjanak!” — táblát! — mondta Apó, és ott, a térképen — elaludt.

 

 

 

Huszonegyedik fejezet — Csikasz

 

A fészek élete megváltozott. Na, nem hagyták abba a vadászatot, és továbbra is tökéletes összhang jellemezte támadásaikat, illetve általában minden tevékenységüket, de egyre többször fordult elő, hogy a család tagjai hosszabb-rövidebb időre kizárták a többieket.

Úgy gondolták, hogy szükségük van időnként a magányra! Mivel mindnyájan érezték ennek az igényét, hát kölcsönösen elfogadták. Csikaszban bujkált ezzel kapcsolatban valami rossz érzés, de ennek okát nem találta, és igazság szerint neki is hiányzott az egyedüllét.

Csikasz, ha maga volt, sokszor gondolt Öcsire. Amikor Öcsi apja az erdőben magára hagyta, Csikasz körül felgyorsultak a dolgok, akkoriban nem ért rá emlékezni, azóta pedig a közös tudat nem adott rá időt. Amikor megnő azon csatornák száma, melyeken a tudat a külvilággal közlekedik, a beérkező információ mennyisége is növekszik! Ez az első időben különösen nyomasztó volt, hiszen hét látás, hét hallás, hét szimat, hét ízlelés, hét, hét, hét…

Ráadásul, amíg a kölykök kicsik voltak, minden beérkező inger egyúttal egy kérdést is magával vonzott! Ezekre a kérdésekre válaszolni is kellett, de ha lehet, úgy, hogy az ne egy újabb kérdést indítson útra!

Csikasz belefáradt. A kölykök már nagyok, önállósodhatnának! És nem lenne baj, ha egy kutya egy lakásban öregedhetne meg, ha naponta egyszer kitenné egy tálba neki az ennivalót a gazdája, ha kiszedné füléből a toklászt valaki, ha az élősködőket kiirtaná a bundájából…

Öcsi.

Aztán lehetnének újra kölykei! Igen, de úgy, hogy a gazda odatenné elé az ételt és a friss vizet, hogy csecse mindig tele lehessen, és hogy ne kelljen holtfáradtan vadásznia ezért!

Csikasz belefáradt. Felnőttek a kölykei, már igazán nem is igénylik az ő támogatását. Okosak, mindent tudnak, amit ő. Ha még kisebbek és gyengébbek is, de mindenképpen ügyesebbek és talpraesettebbek, mint ő volt, amikor világra hozta a hat kölyköt.

A kölykök vadászni indultak, nem ment velük. Hoztak neki is. Vagyis, elhozták azt, amit nem ettek meg — ezt azért rendesen beléjük nevelte, nem hagyunk magunk után nyomot! —, és megengedték, hogy egyen belőle.

Lehet, hogy legközelebb nem engedik meg. Lehet, hogy nemsokára a négy kölyök egyszerűen csak szukák és kanok lesznek, és ha találkoznak, felhúzott ínnyel, morogva adják egymás tudomására, hogy nem kívánják a közeledést.

A négy kölyök ismét elment. Nem mondták, hova, lehet, hogy nem is vadászni, hiszen nemrég ettek. Nem kérdezték, hogy velük megy-e? Feketére zárt aggyal mentek el mellette, egymás után, és azt vette észre magán, hogy ez már nem is érdekli.

Csikasz belefáradt. Igazán már nem érdekelte semmi. Nem volt éhes, nem volt szomjas, csak kicsit fáradt, sebaj, karikára forogja magát, és alszik egyet. Majd, ha felébred, és éhes lesz, legfeljebb keres valami kisebb vadat. Vagy megvárja, míg kölykei nem figyelnek, és eszik abból, amit otthagytak.

És akkor megérezte, hogy kétségbeesett kölykök hívják az anyjukat.

 

 

Huszonkettedik fejezet — Dzsekicsen

 

A technikusok kijöttek, és Apó útmutatása alapján preparálták a vadászházat. Ez alatt Gyula a családdal néhány kilométerrel arrébb egy technikát próbált elsajátítani. A lényeg az volt, hogy Maugli és Réka árnyékolta Gyulát a négy kölyökkel szemben! A kölykök megkísérelték rábírni Gyulát, hogy meneküljön, Maugli és Réka pedig együttes erővel söntölte azok akaratát. Jól sikerült a próba, hiszen Gyula az egészből nem érzékelt szinte semmit!

A következő gyakorlat az volt, hogy kifürkészés ellen próbáltak tenni valamit, de ez nem járt eredménnyel. Némileg megnehezítették a kutató agy dolgát, de lehetetlenné nem tudták tenni! Maugli ezért a zavarással kísérletezett, ez eredménnyel járt, viszont Gyulát is zavarta!

Ekkor csengett Gyula mobilja. Apó azt kérte, hogy Mauglit és Rékát indítsa útba hazafelé, ő pedig vigye a kölyköket a vadászházba, zárja be őket, és szintén siessen haza. Dzsekicsen majd Rékával később elmegy a kölykökért, a többit otthon megbeszélik.

Réka és Maugli már a beszélgetés alatt elfutottak, a kölykök pedig várták, hogy Gyula megtalálja a térképen a vadászházat. Gyula igencsak lihegett, mire a házhoz értek. A kölykök egy perc alatt belakták a szobát, Gyula pedig rájuk zárta az ajtót, és már indult is haza.

Az úton kezdett el csak gondolkodni, hogy mi is történhetett, hogy ilyen hirtelen kellett cselekedni? Apó, amikor telefonált, gyorsan beszélt, válaszra vagy kérdésre időt se hagyott. A beszélgetés óta pedig szinte végig sietni kellett, illetve nagy összpontosítást követelt, hogy megtalálják a vadászházat. Most azonban jobban ráért gondolkodni, és rájött, hogy nem érti, mi lehet a háttérben.

Megpróbálta felhívni Apót és Dzsekicsent, de ki voltak kapcsolva. Ez lehetett jogos is, ha éppen akcióznak valahol. — Mindegy most már — gondolta —, ha hazaérek, okosabb leszek!

Az első félórában a kölykök lekötötték magukat, gyakorolták a tréningen tanultakat. El akartak dicsekedni anyjuknak azzal, hogy milyen ügyesek! Kijavították egymás hibáit, együtt örültek annak, ha valami sikerült.

Aztán már több idő telt el, mint amennyi általában szokott, így, anya nélkül. Kettőnek már vizelnie is kellett, ezt persze a többi is érezte, aztán közösen kerestek valami kijáratot, de nem találtak. Már a másik kettő is nehezen tartotta vissza.

A legkisebb nem bírta tovább, és odapisilt a sarokba. Szűkölt, szégyellte magát. De aztán nem volt mese, a többi is kénytelen volt megszabadulni a fájdalmas feszüléstől!

Már több idő telt el, mint valaha is, úgy, hogy nem volt mellettük Réka! Éhesek voltak, és főként szomjasak, és nem mondta meg senki, hogy mit csináljanak!

Korukhoz képest nagyok voltak, és erősek.

De most nagyon egyedül voltak — soha ennyire még —, és nagyon tanácstalanok. Kölykök, akiknek nagyon hiányzott az anyjuk! Már négy közönséges kutyakölyök kaparta sírva az ajtót.

A szomszéd helység ablakán ekkor beugrott egy szuka, és vakkantott egy anyásat. A zsalu becsapódott mögötte. Dzsekicsennél megszólalt a riasztó.

Gyula már megnyugodott, feldolgozta magában, hogy most volt az a bizonyos becsapás!

Megnyugodott abból a szempontból is, hogy a kölyköknek a „hajuk szála” sem görbülhet meg, és, hogy Csikasz ne okozzon nekik lelki törést, arról a szobába porlasztott altatógáz gondoskodott.

Valóban, mire a házhoz értek, az egyik helyiségben már békésen aludt Csikasz, a másikban pedig négy megkönnyebbült kölyökkutya üdvözölte őket!

Nem volt más dolguk, mint Csikaszt átvinni abba a szobába, ahol eddig a kölykök voltak, a csapdaajtónak kiképzett zsalut újra kitámasztani, a kiürült altatógázos palackot pedig kicserélni. Néhány percig még szellőztettek, aztán elindultak hazafelé.

 

 

Huszonharmadik fejezet — Csikasz

 

Csikasz megérezte, hogy kétségbeesett kölykök hívják az anyjukat!

A fáradtság egy pillanat alatt elszállt, szemei kipattantak, és képességei teljes birtokában ugrott talpra. Fülelt, szimatolt, megpróbálta a helyes irányt megállapítani. Elindult a völgy felé, de gyengültek a jelek. Megfordult, és elégedetten vette tudomásul, hogy ez már a jó irány. Futni kezdett, és néhány száz méter után meglátta a vadászházat.

Lassúbb iramra váltott, néha megállt szimatolni, embertől tartva. Érzett is emberszagot, de hát ez természetes, hiszen a házakban emberek laknak! Emberi gondolat viszont nem volt, még alvóé sem. A kiskutyák viszont egyre kétségbeesettebbek! Csikaszban régen nem érzett gondolatok törtek elő, hiszen ilyen kétségbeesett sírást saját kölykeinél sem tapasztalt soha!

Futott egy kört a ház körül, és észrevette a nyitott ablakot.

Mivel embertől nem kellett tartania, gondolkodás nélkül beugrott. Még körül sem tudott nézni, elhagyta ereje, és elsötétült előtte minden.

Magához tért. Lassan tértek vissza gondolatai, és mivel más gondolatot nem érzett a közelben, ki sem nyitotta a szemét, amíg a szédülés el nem múlt. Aztán felkelt, és nagyon nem értette, hogy mi történt vele!

Egy zárt helyiségben volt, ahol régebbi ember-, és frissebb kutyaszagokat érzett. Sőt, még vizeletet is talált a szobában, elég frisset. Nem érezte a kölykök gondolatait, és nem értette, hogy hova lehettek a kiskutyák.

Körbevizsgálta a szobát, de nem talált kijáratot. Eszébe jutott az az idő, amikor még emberekkel lakott. Előfordult, hogy fél napig is be volt zárva!

Ha már egyszer úgyis volt vizelet a sarokban, hát odaengedte a sajátját is, aztán lefeküdt. Még egy kicsit úgyis szédült, hát fogta magát, és elaludt.

Órák múlva tért csak teljesen magához, de akkor már éhséget is érzett! Erősen körbegondolt, bízva, hogy talán kölykei a közelben lehetnek, és valóban, halványan megérezte azokat. Mind a négy megvolt, de valami furcsa vibrálást érzett. A kölykök menekültek valami elől!

 

 

Huszonnegyedik fejezet — Dzsekicsen

 

Réka és kölykök kölcsönösen körbenyalakodták egymást, aztán a csapat elvonult vagy egy kilométerre, hogy ne hagyjanak túl sok nyomot, és haditanácsot tartottak.

Háromfelé vált a társaság, Réka ment Gyulával, Maugli ment Apóval, a kölykök pedig Dzsekicsennel. Elindultak három irányba, megkísérelték Csikasz kölykeit felkutatni.

A férfiak bekapcsolt telefonnal, fülhallgatóval ellátva, a kutyák pedig beélesített orral vágtak az útnak.

Gyuláék bukkantak nyomra. Szerencséjük volt, a szél feléjük fújta a kölykök szagát, és előbb szimatolta azt meg Réka, minthogy a négy kölyök megérezte volna gondolataikat.

Gyula mobilon hívta Dzsekicsent, elmondva, hogy milyen irányból, milyen tereptárgyakat lát, és merről jelezte Réka a szagot. Dzsekicsen hívta aztán Apót, és mivel mindketten vagy négy-öt kilométerre lehettek Gyulától, így háromnegyed órával későbbre beszélték meg az akciót.

Megindult a hajtás. Gyula és Apó lemaradt, mert az eredeti tervvel ellentétben, nem vált be az árnyékolós módszer, így Csikasz kölykei tőlük információhoz juthattak volna. Igazság szerint nem is volt rájuk szükség, hiszen a család és Dzsekicsen kiválóan begyakorolta már a tennivalókat.

U -alakba fogták a négy kölyköt, és szerencséjükre a szél az U szárai felől fújt! Ez az irány egyébként megegyezett a vadászházéval, így sokkal egyszerűbbé vált az akció, mint legmerészebb álmaikban gondolták volna!

Mivel a négy kölyök együtt volt, Dzsekicsenék csapata viszont egyenletesen szétszórva, a támadók megtehették, hogy mindegyik megközelítse a kölyköket az érezhetőség határáig, és ott várakozzon. Ők már érezték a négy kölyök együttesét, de azok nem érezhették a külön-külön álló várakozókat!

Amikor az U összeállt, Dzsekicsen indulást vezényelt.

A jóllakottan heverésző testvérek agyában felrobbant valami! Ilyet még nem éreztek. Hat kutya és Dzsekicsen együttes energiával, az interferenciát kihasználva, valami őrületes kavalkádot produkált a négy kölyök agyában! Ahogy fejvesztetten szaladgáltak, úgy változott agyukban a sok parancs, hiszen ez volt az interferencia lényege, egyszer erősítették, egyszer gyengítették egymást a parancsok. Dzsekicsenék pedig, megbeszélésük értelmében, egymásnak ellentmondó dolgokat sugalltak, de egyénenként következetesen ugyanazt. Ha valaki elszaladt egy sor előtt, egyszer az egyiktől kapott utasítást, másszor a másiktól. Egyetlen egy irány nyújtott némi nyugalmat, és ez az U alak nyitott része volt!

 

Csikasz kölykei hihetetlen pánikba estek, egymás gondolatait már nem is értették! Menekültek, már akkor egy irányba, és később már egymás mellett. A hajtók viszont lassítottak, annyira, hogy Csikasz a házban őket már ne érezze. A kölykök viszont szinte egy időben érezték meg anyjukat, aki — kölykei kétségbeesését érezve — hát persze, hogy kiküldte nyugalomra intő gondolatait!

A kölykök úgy érezték, hogy kő esett le a szívükről! Megérezték anyjukat, aki mellett még soha nem voltak kitéve ilyen iszonyatnak, mint amit most éltek át. Tudták, hogy a házban van anyjuk. Embert nem éreztek. Néhány másodperces különbséggel ugrottak be az ablakon.

A spaletta becsapódott, az altatógáz egyszerre áramlott szét a két helyiségben.

Néhány perc múlva Dzsekicsenék is a házhoz értek.

Maugli — aki mindnyájuk közül a legélesebben érzékelte az ilyesmit — jelentette, hogy öt egyenletesen lélegző, alvó kutya van benn, és más senki.

Apó megnyomott egy gombot egy távirányítón. Most egy másik fajta palack tartalma ürült be a helyiségekbe. Kint enyhe keserűmandula-szag érződött.

Maugli nemsokára kijelentette, hogy nincs élőlény a házban.

A speciális, és célszerűen elhelyezett vegyi anyagoknak köszönhetően a tűz szinte egyszerre, és nagy erővel csapott fel a faház különböző pontjain. Közben kiérkeztek a tűzoltók is, de mindenféle kapkodás nélkül, hiszen előre meg volt beszélve, hogy kijönnek. Csak arra ügyeltek, hogy a tűz ne terjedjen át a környező fákra.

Dzsekicsen, Apó és Gyula nagyon szomorúan, de egyre nagyobb nyugalommal nézték a tüzet. Arra gondoltak, hogy jó munkát végeztek, és hogy rettenetes nagy bajt akadályoztak meg. És arra, hogy ezt soha senki nem fogja megtudni róluk.

 

 

Huszonötödik fejezet — A többiek

 

Az utóbbi idők legkomolyabb megbeszélése már a horgásztanyán zajlott.

Ezen már a közben hazaérkező Zoli is részt vett, akinek Dzsekicsen töviről hegyire elmesélte a történteket.

A kutyák helyzete volt igencsak kérdéses!

Maugli és Réka már régóta tudták, hogy erre a beszélgetésre előbb-utóbb sor kerül, de a kölykök is hamar megértették, hogy ez elkerülhetetlen.

Dzsekicsen, mint szószóló, összefoglalta azt, amit mindannyian tudtak. Hogy a telepatikus képesség állatok esetében, különösen akkor, ha ez szaporodás és étkezés útján tejed, a bolygó élőlényei között évmilliók alatt kialakult sorrendet borítaná fel! Maugli megjegyezte, hogy ezzel eljönne az igazság pillanata, de ezt csak Réka fogadta tetszéssel…

Az emberek és Maugli ezt már egyébként is tudták, de végül Réka, és a kölykök is egyetértettek vele. Mindamellett szorongtak is kissé, hiszem nemrég a szemük előtt zajlott le ennek a kérdésnek egyfajta megoldása, Csikasz és kölykei esetében.

Dzsekicsen előadása egyébként csak Gyulának és Zolinak hatott újszerűen, hiszen Apóval együtt beszélték meg, a többiek meg már rég leszedték Dzsekicsen fejéből…

Egy szónak is száz a vége, az összes kutya beleegyezett egy fájdalommentes beavatkozásba, amivel megállítják a szaporodás útján történő továbbterjedést! Azt, hogy nem engedik magukat megenni, még könnyebben elfogadták…

Néhány nap múlva Apó telefonált Öcsi apjának, és elhívta egy nemhivatalos beszélgetésre. Mintegy félórás eszmecsere után megegyeztek abban, hogy Réka fiai közül egy kiválaszthatja Öcsit! Öcsinél boldogabb kisfiú biztosan nem volt se közelben, se távol, különösen akkor, amikor látta, hogy két kölyök is indul kegyeiért! Végül a kisebbiket választotta, és ebben az esetben apja sem támasztott ellenvetést a kölyök szuka-mivolta miatt! Tudott a műtétről…

Egy kölyök Zolival „szűrte össze a levet”, egyet Apó vitt haza, egy pedig marad Bótosgyulánál. Persze, ezzel a kölyökkel Szilvinek is voltak tervei, de jelenleg úgyis Gyulánál lakott, így a megoldás több volt, mint átmeneti.

Szilvi.

Dzsekicsen addig sürgölődött körülötte, míg sikerült négyszemközt maradniuk.

Elmondta a lánynak, hogy a félbe maradt vacsora hányszor jutott eszébe, hogy Szilvi hányszor jutott eszébe, hogy hányszor nem jutott eszébe más, pont Szilvi miatt, hogy ahhoz képest, hogy megmentette a Világot, még nem is nagy kérés, hogy találkozzanak…

Szilvi kedves mosollyal hallgatta végig a fiú esetlen udvarlását, hiszen az első perctől kezdve kedvelte Dzsekicsent. Szívesen fogadta közeledését, és tulajdonképpen már alig várta, hogy színt valljon, és szíve szerint még gyorsított is volna az eseményeken!

— Átjöttök holnap este vacsorára? Egy házi halászlét főznék!

Dzsekicsen zipzárt húzott a szájára, félt, ha most megszólal, elneveti magát.

— Na, nem olyanra gondolok, mint te, hanem tényleg házira! — mondta Szilvia, mire Dzsekicsenben meghűlt a vér. Hát már Szilvia is?!…

— Te… tudod? Honnan?!

— Gyula mondta! Rengeteget nevettünk azon, hogy olyan halakból „főztél” halászlevet, amilyenek nálunk nincsenek!

 

Legutóbb szerkesztette - Zalán György
Szerző Zalán György 175 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu