Szilágyi Erzsébet : Kanthoz

a XIX. Aquincumi Költőversenyre

 

 

 

Ad philosophum saeculi duodevicesimi
(categoricus imperativus)

 

 

Látva a témát Kant neve ugrott nyomban eszembe,
ő s vele gondolatok, végtelen elme mit ont.
Ész, ami vonzza a léptünk, sutba tapasztalatoddal,
nem számít, mire vágysz, messze kerüld, ami lét.
Úgy cselekedj mindenkor, mondja a kőszivü mester,
mint ahogy erkölcsös, más ha veled teszi azt.
Nos legyen ennyi elég bőséggel a szűz tudományból.
Hogy fest eszmei kép, emberi lét talaján?

Kétszázéves gondolatokkal csak filozófus vitáz;

nem sejthette az ész, mit hoz a furcsa jövő.
Felfordult a világ és ágyúk zengtek a földön.
Fegyverrel megy a gaz, s irtja ki mind, ami él.
 
Tiszteld mindig a csendet! Társaidat ne zavarjad!
Nem hallják a szavam, bömböl a zaj, süketülsz.
Robbantások rázzák újra meg újra a várost,
őrült lárma a lét, csend szava eltemetett.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 231 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.