a XIX. Aquincumi Költőversenyre
Ad philosophum saeculi duodevicesimi
(categoricus imperativus)
Látva a témát Kant neve ugrott nyomban eszembe,
ő s vele gondolatok, végtelen elme mit ont.
Ész, ami vonzza a léptünk, sutba tapasztalatoddal,
nem számít, mire vágysz, messze kerüld, ami lét.
Úgy cselekedj mindenkor, mondja a kőszivü mester,
mint ahogy erkölcsös, más ha veled teszi azt.
Nos legyen ennyi elég bőséggel a szűz tudományból.
Hogy fest eszmei kép, emberi lét talaján?
Kétszázéves gondolatokkal csak filozófus vitáz;
nem sejthette az ész, mit hoz a furcsa jövő.
Felfordult a világ és ágyúk zengtek a földön.
Fegyverrel megy a gaz, s irtja ki mind, ami él.
Tiszteld mindig a csendet! Társaidat ne zavarjad!
Nem hallják a szavam, bömböl a zaj, süketülsz.
Robbantások rázzák újra meg újra a várost,
őrült lárma a lét, csend szava eltemetett.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Szilágyi Erzsébet
