Lélekkabátom lyukait,
Mindennapon megfoltozom,
Tegnapom összeférceli,
Madzagjaiban holnapom.
Cérnákra kötött emlékek
Rongyolódnak szívem alatt,
Többször megbocsájtást kértem,
De a kabát tovább szakadt.
Semmiből feltört dühömtől,
Irtózatos reccsenésben,
Minden érzelem elveszett,
Ami akkor volt zsebében.
Bolyhosságtól-bolyhosságig,
Fogyott el és vékonyodott,
Amíg elkopott a pántig,
Ahogy tőlem távolodott.
Hogyha felvenném a másét,
Nem lennék igaz szívemben,
Hazugságot-hazugsággal
Varrnék össze a lelkemben.
Lélekkabátom lyukait,
Ahogy tudom megfoltozom,
Elszakadva, meggyűrődve,
Örökre magamon hagyom.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.10. @ 12:05 :: Thököly Vajk