Thököly Vajk : Lélekkabátom lyukai

Lélekkabátom lyukait,

Mindennapon megfoltozom,

Tegnapom összeférceli,

Madzagjaiban holnapom.

 

Cérnákra kötött emlékek

Rongyolódnak szívem alatt,

Többször megbocsájtást kértem,

De a kabát tovább szakadt.

 

Semmiből feltört dühömtől,

Irtózatos reccsenésben,

Minden érzelem elveszett,

Ami akkor volt zsebében.

 

Bolyhosságtól-bolyhosságig,

Fogyott el és vékonyodott,

Amíg elkopott a pántig,

Ahogy tőlem távolodott.

 

Hogyha felvenném a másét,

Nem lennék igaz szívemben,

Hazugságot-hazugsággal

Varrnék össze a lelkemben.

 

Lélekkabátom lyukait,

Ahogy tudom megfoltozom,

Elszakadva, meggyűrődve,

Örökre magamon hagyom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.04.10. @ 12:05 :: Thököly Vajk