Vancsó Éva : A tökéletes háziállat

A tipográtor koppant az asztalon, de mielőtt elhalványodott volna, egy képre figyelt fel. Egy kislány mosolygott egy szőrös, kutyaformájú lénnyel a kezében. Egészen boldognak tűnt. *

 

 

 

„Háziállat mindenkinek! Rendelj meg tőlünk kedvencét! A legmodernebb technológiával elégítjük ki a vevő minden igényét! A megrendelt terméket két napon belül postázzuk.” Gliar már majdnem félrerakta az újságot. A tipográtor koppant az asztalon, de mielőtt elhalványodott volna egy képre figyelt fel. Egy kislány mosolygott egy szőrös, kutyaformájú lénnyel a kezében. Egészen boldognak tűnt. Rendelhetne a saját lányának is. Szegény Shanea, ha már úgy alakult, hogy ki kellett költözniük erre a mindentől távol eső kisbolygóra és még ideje sincs sosem, ennyit megérdemelne. Úgyis rágja a fülét, hogy hadd kapjon állatot. Majd kiválasztja és a megfelelő pillanatban átadja. Már töltötte is ki a megrendelést. Név és elérési cím – lendületesen írogatta a kért adatokat, a keze csak úgy száguldott az érintőképernyős reklámoldalon. Pár pillanatnyi habozás után megérintette a küldés pontot. Hátradőlt, és már látta maga előtt, mennyire fog örülni a lánya egy rózsaszín kalábiai nyúlnak vagy esetleg választ egy színváltós kutyát. Úgy emlékszik, az nagyon divatos.

A tervezgetésből egy női hang zökkentette ki. Köszönjük megrendelését, a tökéletes élőlény kiválasztásához kérjük, válaszoljon érthetően és egyértelműen a következő kérdésekre. Bolygólyának gravitációja? 1,7g – válaszolta mechanikusan. Bár már fel sem tűnik. Foglalkozása? Solarmérnök. Szabadidő? Hobbi? Nincs és nincs. A géphang nem reagált. Bár úgy tűnt mintha együttérzőbb hangon tette volna fel a következő kérdést. Kedvenc állat? Erre már többi idő kellett. Városban nőtt fel. Majd jött az egyetem, és most ez a kopár kisbolygó. Természetesen tanult állattant. Színes, hatalmas képeket nézegetett a Föld és az ismert világok élőlényeiről. Színes emlősök, gigantikus hüllők, kétéltű madarak. De hogy kedvenc? Aztán eszébe jutott a lánya és a mosolygós kép a reklámból. Legyen kutyaféle, olyan színváltós daraxiai worg. Biztos benne? Reklamációt sajnos nem áll módunkban elfogadni, ha az állat végül mégsem felel meg az igényeinek. Biztos. Akkor kérem, üsse be az azonosításra szolgáló genetikai kódját. Az árat már le is vontuk a számlájáról.  A kért termék két napon belül megérkezik önhöz. Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat.

A következő időkben türelmetlenül leste az érkező postahajókat. Az ígéret szerint a második napon a felvillant az ajtó mellett a zöld fény, ami jelezte, hogy postája érkezett. Enyhe izgalommal ment érte. Miután bemondta az azonosítót, a robot szenvtelen arccal már nyújtotta is át a dobozt. Eltűnt a kezében, akkora sem volt, mint a tipográtor, ami alapján rendelte. A dobozról a reklámban látott kislány kicsinyített képe mosolygott rá és a cég logója egy rózsával. Türelmetlenül pattintotta fel a mágneszárat. „Köszönjük, hogy minket választott. Kérjük, hallgassa meg figyelmesen a használati utasítást, és egy napon belül boldog tulajdonosa lesz a megálmodott háziállatnak. Helyezkedjen el kényelmesen, és kövesse a lehető legpontosabban az utasításokat.” Forgatta a kezében, latolgatta a méretét és a súlyát. Szörnyű gyanú kezdett kibontakozni benne. Lendületes léptekkel indult haza. A dolgozószobája magányában aztán végre jobban megnézhette. Így még kisebbnek tűnt. A dobozban egy tartály volt, háromszor három centi földi mérték szerint.  Erre elbizonytalanodott.

Házi könyvtár, biológiai adatok, daraxiai worg! – hadarta. A daraxiai worg egy gerincesek rendjébe tartozó állat, a kifejlett hím példány mérete 60 centiméter és 45 kilogramm, a nőstény ennél valamivel kisebb. Testfelépítése a földi kutyafélékhez hasonló, színét a környezettől függően változtatja. Utód nemzésére csak a … Szóval mégis igaza van. Átverés. Hülyének érezte magát. Egyszerűen lesöpörte a dobozt. „Köszönjük, hogy minket választott. Kérjük, hallgassa meg figyelmesen a használati utasítást, és egy napon belül boldog tulajdonosa lesz a megálmodott háziállatnak… Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy szétverje.  Helyezkedjen el kényelmesen, és kövesse a lehető legpontosabban az utasításokat. Nyissa ki a szállító egységet. A piros lámpa villogni kezdett és a tojás alakú tartály kettévált. Nem látott benne semmit. „Kérem, érintse meg a közepén látható fekete pontot. Ezzel elindítja a folyamatot.” Közelebb kellett hajolnia, hogy lássa. Aznap már másodszor érezte magát idiótának, amikor megérintette. „Ezzel megtette az első lépést, kérem, ismételje meg a műveletet három óra múlva, majd ahányszor szükséges.” Vajon mennyi az a szükséges? Csak ne kelljen vele sokat foglalkozni, suhant végig az agyán. Már maga a tartály eltereli a figyelmét, pedig kizárólag a bolygó napjának friss adataival kellene foglalkoznia. A villogó kijelzők helyett a fekete pontot figyelte. Még három óra… Nem bámulhatja ennyi időn keresztül. Jobb lesz, ha félreteszi addig. Körülnézett a szobában. Mindent elleptek a villogó monitorok, számításokkal teleírt oldalak. Oda biztosan nem teheti, de mégis valami biztos helyre kéne. Ki tudja nem veszélyes–e. Az ablakpárkány tűnt az egyedüli elfogadható helynek. Az utasítás szerint később foglalkozik majd még vele. A szükséges órák elteltével a ház kellemes hangján jelezte, hogy idő van, és még arra is figyelmeztette, hogy a tartályt a párkányra helyezte biztonsági okokból. Mérsékelt kíváncsisággal indult az ablakhoz, voltaképpen nem is tudta, hogy mit vár. A tartály pont ugyanúgy feküdt, ahogy hagyta. Amikor a szoba éles, mesterséges fényénél jobban megnézte, már a kezdeti fekete foltot sem találta. Nem lep meg. Valóban csak átverés volt – gondolta kiábrándultan, és elkezdte fogalmazni fejben a reklamációt, amiért nem kapta meg a kívánt állatot. Sőt igazság szerint nem kapott semmit sem. Szerencse, hogy még nem szólt a lányának. Nagyon csalódott lenne. Így is mindennap megkérdezi kaphat–e háziállatot. Hát most legalább megpróbálta. Nem tehet arról, hogy ez a nyavalyás reklám átverte. Még dühöngött magában, amikor visszatért a munkához. Az úgyis eltereli a figyelmét, garantáltan nincsenek érzelmekre ható, ostoba reklámok és naiv idióták, akik elhiszik, hogy két napon belül megérkezhet a bármilyen elképzelt állat. Mégis kellett pár óra, hogy megnyugodjon, és valóban elfeledkezzen a kudarcról. Amikor este a ház felhívta a figyelmét, hogy vacsoraidő van, már csak a nap belsejéből fogott különös adatok foglalkoztatták. Számokkal teli fejjel ment át az étkezőbe. A harmadik lépés után egy tarka madár ütközött a mellkasának. Majd nyomában a lánya.

– Nézd apa, nem csodaszép? És szeret engem!

És már ott sem voltak. Bolondul kergetőztek körbe a házban, a kislány nevetgélése és sikongatása betöltött mindent. Le sem tudta venni a szemét róluk. Pár percbe telt, míg elkezdett gondolkozni. Lefuttatott a fejében minden ismert, a bolygón őshonos madarat, de nem talált magyarázatot. Vacsora nélkül ment vissza a dolgozószobába. Hosszú évek óta először az első útja nem a számítógépei kijelzőjéhez vezetett. Lerogyott a székére és pörgette az ujjai között a szállítóegységet. Így könnyebb gondolkodni. Bárhogy erőltette az agyát, semmi értelmes nem jutott eszébe. A doboz a végtelenségig ismételgette. „Köszönjük, hogy minket választott…” Hirtelen ötlet suhant végig az agyán. Házi könyvtár! ”Háziállat mindenkinek”. Egy földi kereskedelmi vállalat szlogenje. Az genetikával és evolúcióbiológiával foglalkozó cég egy tudományos felfedezés után fél évvel ezelőtt lépett piacra a személyre szabott háziállat lehetőségével. Szigorúan titkos technológiával dolgoznak. Annyi köztudott, hogy érintés révén aktiválódnak a szükséges gének. Az érintések gyakoriságával a végeredmény befolyásolható a végső eredmény, a legteljesebben vágyott, teljesen kompatibilis állat.     

– Bármilyen állat létrehozható így?

Igen. Bár befolyásolhatja a bolygó bioszférája.

Lenyűgöző felfedezés. Mégsem hallottam róla sosem. A legteljesebben vágyott állat… visszhangzott a fejében.

 Azt gondolnám, egy ilyen kaliberű tudományos áttörésről beszélnének mind az ismert világok. Nem akart még egyszer naivnak és ostobának látszani aznap. Akkor viszont hol van az átverés?

– Computer, részletezd még nekem a felfedezést!

Egy évvel ezelőtt kezdett a Pandora nevű cég kísérletezni a genetika és az egyed evolúciójának megváltoztatásával. Többszöri sikertelen kísérlet után létrehozták az első példányt, melynek híre bejárta a bolygókat. Végtelen lehetőségeket láttak benne. Bemutatták a legfontosabb szimpóziumokon, aztán csend lett. Később kiszivárgott a hír, hogy az ily módon létrehozott élőlények különleges függőségben élnek. Ha nem kerülnek fizikai kapcsolatba újra és újra az úgynevezett gazdával, akkor lépésről lépésre elveszítik a felvett genetikai kódot és elkezdenek visszalépni az evolúcióban. Ekkor hozta létre a cég a Tökéletes háziállat programot.

Erre semmilyen figyelmeztetés nem volt. Bár az elején megkérdezték, mennyi szabadidőm van, és hogy utólagos reklamációt nem fogadnak el. Bár, aki háziállatra vágyik, az törődjön is vele. Kezdett tetszeni a koncepció. Így lehet felelősségvállalásra nevelni az embereket. Fellelkesedve indult megkeresni a lányát és az állatot a házban. A dolgozószobájában talált rájuk, biztosan nyitva felejtette az ajtót. A kékesszürke worg nyugtalanul ficánkolt a kislány ölelő karjaiban, akit annyira lekötött az erőfeszítés, hogy ott tartsa, hogy elsőre nem vette észre a belépő apját sem.

– Ne haragudj apu, tudom, hogy nem szabad bejönni. Már megyünk is ki.

– Várj egy kicsit. Nagyon szép állatod van, megsimogathatom én is? Játszunk vele együtt.

Már egyikük sem hallotta meg a szállítóegység személytelen géphangját.”A tizenkét óra leteltével ön már boldog tulajdonosa a tökéletes háziállatnak. Gratulálunk!” A hang végleg elcsendesedett, majd a kijelzőn a cég logója és jelmondata villant fel egy pillanatra „Egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” De a nagy játékban már nem figyelt senki sem a monitorokra.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Vancsó Éva
Szerző Vancsó Éva 15 Írás
Nem igen tudok mit mondani magamról, szeretek olvasni és írni...