Minden 2010. július 24-én kezdődött, amikor amatőr csillagászok azt vették észre, hogy a Jupiter „Csend óceánja” nevű nagy felületű, kráterektől nem szaggatott részén szokatlan tünemény tűnt fel. Mintha valami olyasmi jelent volna meg ott, amit idáig biztosan nem lehetett látni azon a részen. Óriástávcsövekkel ráfókuszálva sárga színű furcsa mátrix lett látható 8×8-as elrendezésben, a jelek talán leginkább a koreai írás betűire hasonlítottak. A szenzáció híre hamar végigfutott a tudományos világban, csillagvizsgálók százai álltak rá a furcsa jelenség tanulmányozására. Nehezítették a munkát a Jupiter porviharai, ami miatt a jelenség sokszor eltűnt, ám a NASA pár nap alatt ráirányította a Hubble űrteleszkópot, és így már ez nem okozott problémát. Az hamar felismerhető volt, hogy a Jupiteren látható jel időnként változik, nagyjából 16 percenként más-más elrendezésű 64 jelet lehetett észlelni, és ez sorozatban 8-szor volt megfigyelhető. Logikusan következett tehát, hogy a szöveg valószínűleg 512 jel kombinációból állhat.
A jelsorozat lejegyzése után folyamatos szövegszerű, mátrixos elrendezést lehetett látni, ezek után amatőr és hivatásos kódfejtők láttak hozzá lázas sietséggel az esetleges megfejtéshez. Eleinte nem sok sikerrel, mert logikájában nagyon különbözött az ismert írásoktól, és nem csak a mátrixos elrendezés miatt. Mindez versenyt generált az országok, tudományos akadémiák, titkosszolgálati kódfejtők között, ám sokáig szinte semmit sem haladtak előre, a számítógépek bevetése sem hozott áttörést, egyedül az volt valószínű, hogy betűírás.
A megfejtés végül a régészet felől érkezett, Peter Zindoff, a maya írás szakértője találta meg a megfejtés kulcsát, eleve feltételezve, hogy egy-egy betűt sok, akár 15-20 jellel is kifejezhettek az írás alkotói. Azaz a szöveg összeállítója egy-egy betű leírásához sok szimbólum közül választhatott, és vagy a szövegben elfoglalt fontossága, vagy valamilyen sorrendiség szerint választott a felhasználandók közül.
Így már el lehetett indulni, és lázas munka eredményeként a szövegből először a számokat sikerült azonosítani. A szöveg használói oktális /8-as/ számrendszert használtak, ez nem volt meglepő, a szöveg elrendezése eleve feltételezte. A számok alakja viszont nem változott, stabilan mindig egy-egy jel jelölte őket. Így pár hét alatt ki lehetett szűrni a számokat, a továbbiakban együttműködés alakult ki a megfejtők között, számítógépeiket is közösítették, és napról-napra közelebb került a szövegértés.
Ám közben a Jupiteren megszűnt az „adás”, egy sorozatváltás közben elhalványult minden, többé semmi sem volt látható, bár percről-percre távcsövek ezrei és a Hubble űrteleszkóp is folyamatosan figyelték, de többé már nem jelent meg.
A megfejtés viszont lassan kialakult, bár nem mindent lehetett pontosan értelmezni, ám maga a szöveg azért nagyjából érthető. A megfejthetetlen kifejezéseket pontokkal jelölték, és először, még megfejtés közben a „The Ontario Time”-ban leközölték, innét vette át szinte minden napilap. Mára az ENSZ Biztonsági Tanácsa külön bizottságot hozott létre az abban foglaltak tanulmányozására és amennyiben szükséges, megfelelő lépések kidolgozására.
Az üzenet logikai tömörítéssel:
figyelem kérjük figyeljenek ránk mi a… –ok küldjük az üzenetet azt gondolva talán látható más /égi objektumok?/-ról. nem tudjuk már feltartóztatni a PIL888 jelzésű… –ot ezért kevés idő maradt… –ra folyamatos terjedését 88 x 88 napfelkelte óta követjük… –al és láthattuk más életformák megszűnését amíg a… energia kitartott el tudtuk kerülni a /konfrontációt?/ ennek híjával el kell fogadnunk /követés fényútra?/ …-at ezzel az üzenettel figyelmeztetünk másokat építsék ki /védelem?/ mert idő elfolyik mint nekünk utolsó … –t /éljük?/ reméljük nektek /jobb?/ ami megvéd utolsó /üdvözlettel?/ … -ok
Legutóbbi módosítás: 2010.09.11. @ 11:39 :: Torjay Attila