Győri Irén : Alfa hullámokon 3.

Ezt a fantasztikus, tudománytalan írást nem az élet, hanem a fantázia szülte, meg én! Ha valaki mégis felfedez valami életszagút az írásban az nem az író, hanem a véletlen műve. Olvassátok mesének. *

 

Az energia-tölcsér

 

      Egy ideig, se időm, se kedvem nem volt a testelhagyáshoz, Akkor volt éppen a rendszerváltás átmeneti időszaka. Nagy tragédia ért. Lelkileg nem lettem volna képes ilyen típusú kirándulásra. Apu meglátogatott, és kibeszéltük a látogatásomat. Óvott, féltett, hogy valami érhet, ritkítsam a testelhagyást, mert nem játék. Igazat adtam neki, mindig jó volt vele megbeszélni a dolgaimat. De beszélgetésünk ellenére találtam módot arra, hogy tovább fejlődjek.

      Egyik alkalommal, kilencvenöt májusában, újra módom nyílt egy érdekes kísérletre. Nagyon szomorú voltam, mert kedves macskám elpusztult. Kinn ültem a teraszon, hátamat a falnak támasztva, és véletlenül kerültem alfa állapotba. A diófa mellett, fenn az égen egy érdekes felhőpamacs jelent meg. Én néztem ezt a szép fehér felhőt, és éreztem, hogy egy érdekes örvény keletkezik köztem, és a felhő között… ha le akarom írni, olyan, mint a tornádó tölcsérje, csak az érzékelés az négydimenziós. A tölcsér forgó belsejét is láttam, és a külső teret is, ahogy csavarodik, és helyet változtat ez a hatalmas energia tölcsér, és pár perc alatt a felhő eltűnt. Nagyon felkavart és annyi erőt, energiát éreztem magamba, hogy akár egy hegyet is el tudtam volna mozdítani, ha sokáig nézem.

      Gyorsan kerestem egy nagyobb felhőt, és megismételtem az előző kísérletet. Az első véletlen volt, a második már akart, és sikerült. Tekintetemmel megforgattam a felhőt és mondhatom azt, hogy eltüntettem. Milyen nagyságú volt a tölcsér felhők közötti része olyan darabon tisztult ki az ég. Elhatároztam, hogy most fordított kísérletet teszek. Mi történik akkor, ha a derült égre felhőt rakok, csupán az akaratommal? Kissé keletebbre találtam egy szép kék területet. Összpontosítottam, és megalkottam a hatalmas tölcsért, megpróbáltam rávenni a fordított örvénylésre. Azzal voltam, hogy ez a járható út. Az örvény megfordult, de nagyon gyorsan be kellett fejeznem, mert olyan hatalmas energiamezőbe éreztem magam, ami talán képes lett volna padostól, házastól, teraszostól elragadni.

      Azért izgatott a felhők összevonása. Az eredeti technikát alkalmazva újra próbáltam az összevonást, a nagy fehér tölcsér elkezdett pulzáló gyűrűs mozgással forogni. Nemsokára olyan nagy felhő keletkezett a kiválasztott területen, hogy magam is elámultam. Az a sok felhőpamacs, ami a déli, délkeleti területen volt, mind a tölcsérem felső karimáján belül forgott. Szó szerint forgott. Ámulatba ejtően érdekes volt, és egyben félelmetesen izgalmas is.  

      Elgondolkodtam; az ember akkor csinál esőt, amikor akar, és ott, ahol akar! De szép is lenne! Aszályos időben a gabonának, a kukoricának. Elhatároztam, hogy gyakorolni fogok. Rászoktattam magam arra, hogy így töltődjek fel. Hihetetlen mennyiségű energiát voltam képes magamba szívni. Rájöttem, hogy ezt az energiát tovább is kell adnom, mert ha nem adom tovább, ártok vele magamnak. Észre vettem, ha fel vagyok töltődve (kozmikus) energiával, a kutyák és a kecskéim, szinte kisajátítottak. A gidák örömmel bújtak hozzám. Munkahelyemen a gyerekek mindent elkövettek, hogy megérintsenek. Egyszerűen elkezdtek jobban vonzódni hozzám, mint előtte. Lívia megkérdezte egyszer.

      — Te nem félsz tőlük? Mostanában egészen ellepnek. Ha hozzám ilyen közel jönnének, szörnyet halnék, én nagyon félek tőlük!

      — Én viszont szeretem őket, igaz, hogy megnőttek, nagyok, tizenöt-húsz év közöttiek, de gyerekek, és érzik, hogy ki szereti őket. De hiszen a munkám ők voltak, az ő érdekeiket, jogaikat én képviseltem, értük kaptam a fizetésem.

      Amikor tudatosult bennem, hogy az energiám is meg tudom osztani velük, és javukra szolgál, udvariasabbak lettek másokkal is.

      Aranyos történetemet róluk most elmesélem. Busszal mentem ki a tanműhelybe. A megállóban látom egyik gyerekem. Most végez, de mit keres ilyenkor itt. Kérdezem tőle, a kölcsönös üdvözlés után.

      — Elaludtál? A csoportod már valahol kint van terepen.

      — Tudom, de bevittem a jelentkezést a másik iskolába.

      — Harmadikban akarsz elmenni?

      — Ha fölvesznek, akkor azonnal! Megmutassam, mit tudok.

      Válaszra sem várva csinált egy olyan kettős csavartszaltót, hogy csak ámultam. A buszmegállóba egyre többen érkeztek. Az én kedves tanulóm meg ott produkálta magát, kijárt neki a taps. Az artista iskolába jelentkezett. Sikerrel. Négy év múlva kaptam két tiszteletjegyet. Ő meg egy nagycsokor virágot.

      Majdnem felnőtt, nagy-nagy gyerekek voltak.

      Ekkor tanultam meg azt is, hogy hogyan védekezzek az energiaszívó vámpírok ellen. Mert nagyon szívesen adok, adtam energiát olyannak, akinek szüksége volt rá, de azoknak, akik csak úgy elvették, nem adtam szívesen. Egy kolléganőm rendszerint iparkodott megcsapolni.

      Amikor védekeztem — és sikeresen —, szereztem magamnak egy ellenséget.

      Nyár végére nagyon jól begyakoroltam a gondolati úton való kommunikációt. Kezdtem sikeres lenni az eső gerjesztésben is. Ha esőt akartam gerjeszteni, akkor nagyon kellett azt a fránya energia tölcsért tartani. A szememet nagyon igénybe vette, és sokszor erős fejfájás lett a vége. Igaz, azt pár másodperc alatt, a kínai orvoslásból ismert akupresszúrával lehetett orvosolni, de akkor is csak negatív élmény volt.

 

 

 Folytatása következik

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 170 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!