dr Bige Szabolcs- : Kitömött bagoly az asztalon

Öltözéke divatjamúlt, de elegáns, kemény kalapját a bal karja könyökhajlatában tartotta és fényesre lakkozott cipői halkan kopogtak a parketten. *

 

 

 

Szibilla csillagmintás köpenyt terített a vállaira s így várta első vendégét, közben kezei önkéntelen mozdulataival keverte a kártyát. Az asztalán bal felől egy kitömött bagoly nézett érdeklődve üvegszemekkel a világba. Jobb kéz felől állt a varázsgömb, de most nem villogott.

      — Nem lehet még bemenni! — kiáltotta dühösen az asszisztens, és próbálta visszatartani a belépni igyekvő férfit.

      — Hadd, Gertrúd!

      — De hát, nem ő az első!

      — Nem baj, úgy látom kolléga.

      Gertrúd beengedte, és a nagy szárnyas ajtót becsukta mögötte.

      — Légy üdvözölve, Varga János! — köszönt a jövevény, és kecsesen kissé meghajolt.

      Az egész alak kecses volt. Öltözéke divatjamúlt, de elegáns, kemény kalapját a bal karja könyökhajlatában tartotta és fényesre lakkozott cipői halkan kopogtak a parketten.

      — Honnan tudja, a polgári nevem, kedves khh…

      — Merlin

      — Mer… Merlin — dadogta a „jósnő” és a döbbenettől elöntötte a hideg veríték.

      Felpattant ültéből és kerekre tágult szemekkel nézett vendégére.

      — Látom, meglepődtél, de ne feledd el, hogy nincs titkod előttem, és mert bár különösnek tűnhet, de én már rég figyelem a munkádat.

      — Uram, én…

      — Ne szakíts félbe! Azt magyarázom, hogy nincs titkod előttem. Hiába bújtál ebbe a maskarába, hiába nevezed magad Szibillának, jósnőnek, tudom, hogy csak egy ügyes kókler vagy. Bár elismerem, valóban ügyes. A kellékeid is megfelelőek, s ahogy a beszélgetést irányítod, az is jó. A klasszikus dodonai válaszaid pedig kiválóak. Mondd, hogy jutnak eszedbe ezek a szavak? Most beszélhetsz!

      — Nem tudom, uram! Hidd el, nem tudom. Egyszerre itt vannak a fejemben… vagy nem is. Csak jönnek maguktól, mintha valaki súgná…

      — Tehetség! Őstehetség! — kiáltott fel az ember, aki Merlinnek mondta magát. — A szent tölgy susogását hallod. Folytasd hát a munkádat, hívasd az első vendéget.

      — Gertrúd kérem! Jöjjön az első! — kiáltott, és ahogy szétnézett, már sehol nem látta előbbi látogatóját.

      Szőke, lenyalt frizurás fiatalember lépett be, riadtan nézett szét, majd Szibilla felszólítására helyet foglalt a felkínált széken, és lesütött szemmel, csöndben üldögélt. Egyikük sem szólalt meg hosszú percekig. A „jósnő” rezzenéstelen tekintettel figyelte vendégét, mint a kobra az áldozatát. A feszültség tapintható volt és a férfi zavara láthatóan egyre nőtt.

      — Maga jobbat érdemel — szólalt meg halkan Szibilla.

      — Hogy? Mi? — kapta fel a fejét a férfi.

      — Tegye túl magát rajta. Mondom, különbet érdemel!

      — Honnan tudja? Maga mindent tud? Azok a kártyák mindent elmondanak rólam? Meg ez az átkozott bagoly az üvegszemeivel? — dühösen köpte a szavakat, de most se nézett a „jósnő” szemébe.

      — Igen, én mindent tudok — válaszolta nyugodt hangon, tagolva a szavakat. — És ez az igazság, ha tetszik, ha nem.

      — Akkor azt is tudja, hogy mindent megadtam volna neki! — folytatta szinte rikácsolva. — Mindent!

      — Értem…

 

      — Dehogy érti! Ha értené, nem vágna ilyen tudálékos képet a vastag sminkje alatt! Tudja mit vágott a fejemhez? Azt, hogy nem vagyok hozzávaló, nem vagyok közéjük való és menjek a lányokhoz, a nőkhöz!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.18. @ 12:19 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 617 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.