Torjay Attila : Mikrosapiens

*

 

 

Az ember eredetének feltérképezése évszázadok óta folyik, ma már a családfánkat is megrajzolták az előembertől máig. Ám teljesen talán soha sem lesz készen, a régészet hol itt, hol ott tár fel olyan fosszilis, valamilyen emberre utaló csontmaradványokat, amik sok vita után kiegészítik, néha újra írják a tablót. Abban egyre kevesebb a vita, hogy nagy valószínűséggel az ember őse Afrikából indulva terjedt el a Földön, és a genetikusok ma már az ősanyát keresik.

A fejlődés sosem esetleges, szinte mindig éghajlati változás kényszerítő körülménye fedezhető fel a háttérben, így egyre fontosabb a kutatásban az éghajlatrégészek, geológusok szerepe. Hiszen hosszú távon a Föld képe sokat változott, hosszú távon a kontinensek egyesültek, eltávolodtak egymástól, az időjárás is nagyon sokat változott, általános felmelegedésből, jégkorszakból többet is el lehet különíteni. Ezek a hatások befolyásolták leginkább az emberi törzsfejlődést, magát az indulást is időjárási hatás okozta. Az ember fán élő ősei kénytelenek voltak a földre települni, felegyenesedni, mert az addigi őserdő helyét füves szavanna vette át. És nem csak ez hatott, a letelepedés helyének jellege is fontos tényező volt, nem véletlen, hogy „termékeny félhold” volt a legnépesebb terület, itt lehetett legkönnyebben megélni, sokasodni. Aztán lassan benépesítve a szárazföldeket kialakulhattak az embertípusok, rasszok a változó földrajzi viszonyok között. Változó, hiszen hogyan kerültek az amerikai, ausztráliai bennszülöttek ősei lakóterületükre? Nyilván úgy, hogy a területre vándorlásuk idején száraz összeköttetések voltak új, és régi hazájuk között, amik már rég eltűntek, az oda „bezáródott” csoport pedig a helyi sajátosságok figyelembe vételével fejlődött tovább. Azt is figyelembe kell venni a kutatásoknál, hogy a törzsfejlődés folyamán több emberfaj kihalt, és nem is illeszthető a „modern ember” fejlődési vonalába. Erre mindenki által ismert példa a Neander-völgyi ősember, ők még jó ideig egy területen éltek a homo sapienssel.

Az ez ideig legérdekesebb leletek nemrég kerültek elő az indonéziai Flores-szigeten, kilenc emberszerű lény maradványát tárták fel, ők nagyjából 18.000 évvel ezelőtt éltek ott, hobbit az elnevezésük. A hobbitok agya 380 köbcenti volt, magasságuk nem érte el az egy métert sem, feltehetőleg a kipusztult homo erectusok leszármazottairól lehet szó, amelyek úgy 800.000 évvel ezelőtt éltek. Ezt további kutatásoknak kell megerősíteni, azt azonban már nem, hogy ismerték a tüzet, vadásztak, és eszközöket használtak. A magasságukban, illetve alacsonyságukban nagy valószínűséggel az elszigetelt viszonyok játszottak főszerepet, egy nem túl nagy szigeten a korlátozott élelemforrások miatt az élőlények evolúciója a kis termetek felé indul el. Így aztán a kicsi hobbit lett az emberi faj legkisebb képviselője.

Idáig.

A szenzációhoz szükség volt a víz alatti régészet kifejlődésére, ez a szakág csak pár évtizedes, de ma már szinte mindennapos tevékenység. A speciális eszközökkel, technikai felszereléssel rendelkező régészek többek között olyan helyek feltárását végzik, amelyek a régi korokban szárazföldre eső, lakott települések voltak, de már régóta víz alá kerültek. Egyik kutatási pont a Palau szigetek környékén található, itt brazil kutatók évezredekkel ezelőtt elsüllyedt szigetet találtak 110 méteres mélységben. Halászok útmutatása alapján kezdtek a kutatáshoz tavaly nyáron, akik régóta megkövesedett édesvízi csigákat, kagylókat találtak a hálójukban, ami egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy az ott található rész valamikor sziget lehetett, hiszen ott mélytengeri üledéknek kellett volna lennie.  A kutatók geológusok bevonásával kezdtek a munkálatokhoz, ami folyamán a további folyami kagyló maradványok mellett bazalt darabok és fosszilis csontok is felszínre kerültek. A csontok / csípőcsont darab, térdizület/ egy kisebb, macska nagyságú állathoz tartozhattak, illetve eleinte nem tudták pontosan meghatározni a hovatartozást. Ám a mélytengeri feltárással egyre sokasodtak a csontleletek, amik hamarosan egy koponya homlokcsont részével egészültek ki. A megdöbbenés ekkor következett be, az addig feltárt csontok összességét tekintve az csakis emberszabású, azaz tovább szűkítve a lehetőségek körét, valami előember lehetett. Ekkor az USA, Anglia és Németország is beszállt, mind finanszírozásban, mind kutatókkal. Az USA rendelkezésre bocsátott két kutató tengeralattjárót is, ezek először kamerákkal feltérképezték a mintegy 35 négyzetkilométernyi valamikori szigetet, majd közreműködtek a feltárási területek kiválasztásában. Az hamar kiderült, hogy két helyen érdemes kutatni, az egyik egy valamikori folyó deltája, a másik pedig egy meglehetősen nagy bazalt barlang volt. Mindkét helyen víz alatti „porszívókat” vetettek be, és az üledéket a felszínen várakozó hajókra szivattyúzták, azt a továbbiakban az ott tartózkodó régészek nézték át.

Csontok mindkét helyről kerültek elő, a folyóvölgy iszapjából pedig kőeszközök is. Az elmúlt évi ciklonidőszak előtti, és az idei feltárás végül is rengeteg leletet eredményezett, kiértékelésük talán újra átírja az emberi törzsfejlődés eddigi történetét. A jelenlegi kutatások végeredményeként a mikrosapiensnek elnevezett ember nem lehetett magasabb 35-40 centiméteresnél, ismerte a tüzet, pattintott kőeszközöket használt. Speciális jellegzetességekkel rendelkezett: széles álkapocs, előreugró homlokcsont, az előkerült fogakat tanulmányozva úgy tűnik, hogy nem élhetett 25-30 évnél tovább.  A leletek kiértékelése még mindig tart, lezárása, a végleges kiértékelés további kutatások után, valószínűleg évek múlva várható.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Torjay Attila