Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Lengyel Joli: A vér

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy nagyon hosszan elbeszélt vicc után nehezemre esne igazán jót nevetni a csattanón. Az írás els? részében feltételeztem, hogy a családtagok részletes bemutatása (életkor, státusz, stb.) szorosan szerepet fog játszani a végkifejletben, bár ha így is lett volna, túl terjeng?snek találtam, sok volt az olyan részlet, amely elkalandoztatta az egészséges olvasói kíváncsiságot. A hosszas készül?dés, az apró részletek (pl.: a reggeli toalett leírása, a gépkocsi történelmi hátterének, m?szaki állapotának ecsetelése, a nénivel való társalgás, a sérült férfi körüli önpárbeszéd és tanácstalanság kibontakoztatása, stb.) banálissá, iskolai fogalmazás jelleg?vé tették az egészet. Ã?Å¡gy t?nt, hogy a Szerz? a novella fogalmának lényegét a hosszúságban igyekszik felfogni, mivel ezt a történetet lényegesen kevesebb terjedelemben is el? lehetett volna adni, ami ráadásul a poén javára is vált volna.
Vidám kis történet, egy megmosolyogtató fogalmazás, bár sok helyen csiszolásra szorul. Az íráskor inkább a végkifejlet lebegjen el?ttünk, az arra történ? fokozatos rávezetés, és ne vesszünk el felesleges részletekben, mert unalmassá válik az egész történet.
A Szerz?t nem szándékozom megbántani ezzel a kritikával, csupán néhány dologra igyekeztem felhívni a figyelmét. Remélem inkább segítettem, mint kiábrándítottam.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:14 :: Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája