Lucskai Vincze : Sorok egy kötet margóján


ajánlom Sz.P.-nek

az ódon falak
kérd?n
hajolnak
fölém
itt a
városom
közén
hol
timpanonok
?rt állnak
várnak

nyitott
ablakból
kóbor nap
zuhan
elém
tarka
macska
kap utána
játszva
fénygombolyag
csacska
vágya

a járdát
lassú
léptekkel
göngyölöm
mint rongysz?nyeg
feszül
lábam alatt

hívtál
¦ha erre jársz¦
és erre járok
látod
megállok egy
versre
" ide bejár kávézni az elme"
írtad
és leülök
törzshelyedre

verset
lopni t?led
mert vallom
mint te
tanulni kell
"egyenesen járni"
a költészettel
hálni
fattyát
dajkálni

" ide bejár kávézni az elme"

van gogh fülét
morzsolgatja
kávéház éjjel
jut eszembe
és kezembe
veszem
a számlát

az ajtóból
visszanézek
megtorpan
léptem
ott ülsz
nézel rám
a szemeiddel
kérd?n
mintha ismernél
mintha
láttalak
volna
már

igen könyved széljegyzetén

a pillanat
márvány
súlya
alatt
glóriát ölt
a tutun
hangulat

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...