Megkésett levél a Jézuskának

Toronyórát.
Lánccal.
Egy hintalovat.
Pár régi barátot.
Sok újat.
A naivitásomat.
Gyík-akrobatákat
a falra.
A madaraimat.
A bizalmamat.
Mindenben.
A gyerekkoromat.
Vissza.
Ã?Å¡gy, ahogy volt.
Papa illatát.
A tengert.
Anyuéknak.
Hogy lássák.
Teret. Tágat.
Télre napsugárbef?ttet.
Nyárra hólészörpöt.
Egy kis örömöt.
Kedvet az élethez.
Célt.
Értelmet.
Zenét.
Sokat.
Bachot s a gombafejeket.
Képeslapokat.
Mindenhonnan.
Tulipánokat.
Fodros eget.
Papírtantuszt.
Frissen vágott
f? szagát.
Csöppnyi csemegét.
Szellemit.
Biztos irányt?t.
Mélyrelátó szemet.
Könny? kezet.
Türelmet.
Együttérzést.
Fantáziát.
Gombszem? gesztenyét.
Gyertyalángot.
Tiszta hangot.
Talentumot.
Embereket.
Ne papírbábokat!
Egy hintaszéket.
Hogy néha
el tudjam viselni Ã?â?¦
Érted ?
Humort.
Minden esetre.
Iróniát. nt is.

S majd egyszer
egy kis helyet.
A dombtet?n.
A nagy fa alatt.
Társaság
nem kell, kösz.
Akkor már elleszek
magam.

Utoljára
ezt az egyet:
máskor is
írhassak Neked.

Szerző Vogl Anikó 111 írás
1978. október 24-én születtem Budapesten. Nagyon szeretem az irodalmat, a zenét és a természetet, közel áll hozzám a buddhista szemléletmód. Angol nyelvtanárként, angol szakos bölcsészként valamint szakfordító-tolmácsként diplomáztam. 2006. utolsó előtti napján megszületett Gergő fiam, akivel nem unalmas az élet! :-) Jelenleg angolt tanítok.

7 Komment

Hagyj üzenetet