Az idő romjai

Borostyán-kígyóknak tengerén,
szürkébe ível az alkony.
Elkopott kockakő hangtalan
tükrözi régi arcom.
Boltba hajló régi köveknek
otthona volt a balkon,
kolostorkerengő udvarán,
elszáradt fű között hallom
nyelvtelen harangok, elnémult
léptek zaját: s én is alszom.

Szerző Vogl Anikó 111 írás
1978. október 24-én születtem Budapesten. Nagyon szeretem az irodalmat, a zenét és a természetet, közel áll hozzám a buddhista szemléletmód. Angol nyelvtanárként, angol szakos bölcsészként valamint szakfordító-tolmácsként diplomáztam. 2006. utolsó előtti napján megszületett Gergő fiam, akivel nem unalmas az élet! :-) Jelenleg angolt tanítok.

2 Komment

Hagyj üzenetet