žBeledögleni lehet, megírni nem? â?? írta a földszinti világról Debreczeni József, az Ã?Å¡jvidékr?l deportált költ?. Túlélte a földszinti poklot, és megírta a žHideg krematórium? cím? visszaemlékezését. tven évvel a történtek után olvastam feljegyzéseit. Mint el?hívó tálban a fényérzékeny papíron, merültek [… Tovább]
Itt megengedek magamnak egy nagyobb lélegzetű kitérőt; kettőnk, apa és fiú viszonyának alakulása, módosulása vonatkozásában. Méltánytalan ez a másik három marosvásárhelyi sorstárs-családdal szemben. De a kettőnk kapcsolatáról tudok a legtöbbet. Ami ennél is fontosabb: emlékezetem nagyjából híven őrzi a tényeket, [… Tovább]
Jakob Stöhről egy apró gesztusa ürügyén is meg kell emlékeznem. A hegyoldalban, a szerszámok, cementzsákok tárolására két sopront ácsoltak össze. A csendesen szemerkélő, hideg sziléziai eső elől oda húzódtak a bennünket őrző katonák. Gyűlöltük ezt a csendes, monoton permetezést. A [… Tovább]
Erdélyi Emil és fia, Lajos. E sorok feljegyz?je, az utolsó életben lév? a négy marosvásárhelyi családból, akiket a véletlen Auschwitzból Schotterwerkére, majd Dörnhauba vezérelt. Ha könyvel?ként, a fentebbiek alapján leltárt készítenék, az így nézne ki. A magányosan érkez? Goldschlag Samukát [… Tovább]
Steuer Imre és Bubi. Közel laktak hozzánk, a Vörösmarty utca végén. Imrének faraktára volt. Gyönyör? rendben sorakoztak a deszkarakások, de volt t?zifa is, folyamatosan zakatolt a benzinmotoros, körf?résszel m?köd? favágógép. Lakásuk a faraktár területén volt. A kis irodában Imre bácsi [… Tovább]
Nagyon megörvendtem, amikor az első Appel után felfedeztük egymást, no meg Steuer Bubit. Valahogyan összetartoztunk. A Birkenauban töltött mindössze kilenc nap tapasztalata idejében megtanított arra, milyen fontos a valamiféle nyájhoz, szűkebb csoporthoz tartozni. A szeplős, ijedt arcú Lessmann Egon abban [… Tovább]
Július vége felé új kommandóba kerültünk, Steuerék, Lessmannék, és mi, azaz Erdélyiék. A Beszkid hegyek sűrűjébe építettünk ipari, keskenyvágányú vasúti vonalat, az építőanyag, felszerelések, gépek szállításához. Akkoriban már beszélték, hogy föld alatti gyárakat építenek be a sziklahegyek gyomrába. Reggelente mi [… Tovább]
Visszatérek a négy – a véletlenek és szívós egyéni küzdelmük nyomán együtt maradó – apák és fiaik történetére.Hadd soroljam fel marosvásárhelyi társaimat, akikkel együtt kezdtük Schotterwerkében a tábor-életet:Steuer Jakab, mindenkinek Jaki, fakereskedő, és a csupa izom; cigányos képű fia, Bubi, [… Tovább]
Schotterwerkében, a munkatáborban ily módon szerencsésen indult az életünk.A következőkben nincs szándékomban leírni a sziléziai lágerekben megélt esztendő történetét. Talán más alkalommal. Arról akarok beszámolni, hogy még érkezésünk délutánján már számba vettük, kiket és honnét hozott össze a véletlen. Többen [… Tovább]
A Gross Rozen KZ-hez tartozó Schotterwerke munkatáborról tudtommal nem jelentek meg visszaemlékező írások. Dörnhauról, amelyet a tábor zsargonja nemes egyszerőséggel -száraz krematóriumnak aposztrofált, magam is négy könyvben olvastam bőséges leírást, magyar szerzők könyveiben – de írtak róla a lengyel zsidók [… Tovább]
