Ecsedi Éva : Hideg vers

Egy álmos délután
a hideg bekúszott
az ajtó alatt
végig lebegett a szobán
bebújt a sublót fiókjába
aztán az ágy alá
majd megfordult
gonoszul mustrálta
mit támadhatna
orvul felemelkedett
a plafonra
onnan nézett
végig a szegényes
bútorokon
a kancsó boron a cipón
a rozoga asztalon
átkarolta az öreg fotelt
minek huzata
foszlott kopott
beleült ölébe
párát lehelt a tükörre
elhomályosítva
a szegényes képet
mit nem lát
a vak kanári
sem a macska
a sarokban
félve bújik előle
nem melegít
a kályha
már semmi tűzifája

a hideg örül
eleget tett
megdermesztette
az emlékeket…

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."