Ecsedi Éva : Falak

Megállok a téren.
Mellettem idegen emberek
Félelme dörömböl.
Hallom a sziszeg? ösztönt,
Rést vágva szabadul¦
A virág mosolya csalhat,
Szirma ízletes falat számban.
Vágyom elfajult érzéseim
Hátadba marni kegyetlen.
Még ne eressz. Feszítsd túl a húrt¦

Nem ad okot agóniára
Az utálatos horpadt
Álom-bádogdobozba zárt-óra
A zárt-osztály fehér falai közt.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:39 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."