Ecsedi Éva : Mondd Anyám!

Álmodtam szíved dobbanását, vagy csak
képzeltem, hogy a fény felé törve
siettem hozzád a végtelen tengervíz
sodrásában, vad viharok ordításában?
Mondd Anyám… vártál rám a tegnapok
múlandóságának nászágyán?
Mondd Anyám… mi végre adtad kezembe
életem fonalát, miért nem szakítottad el
Tenmagad, mikor még megmenthetted volna
egyszülött magzatod? – De mégis jó volt
mert szerettem mosolyod, cseng? hangú dalod…

…áldom kezed, csókolnám még, de nem lehet.
Fénnyé váltál, harmattá, szell?vé, álommá.
– Anyám¦ egyszer voltál nekem, de többé
megismételhetetlen. Feloldódtál a semmiben
elhagytál, hiába kértelek maradj…

Mondd Anyám! Most hol talállak újra?

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:39 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."