Végigolvastam kezdeti írásaimat, és ismét rájöttem: ifjúságom mentorai megengedhetetlenül engedékenyek voltak. Vagy nagyítóval nézték azt a csepp képességet, amely bennem szunnyadt. riási optimizmussal megnövelték.
Most Bence verseit olvastam. Tizenhat éves korában írta ezeket. Friss, izgalmas képek, ötletek, szikrázó sorok. Ha hagyná, öt versből szerkeszthetnék egy kiválót. Ugyanis becsületes lélek, benne hagyta a bronzba öntött szobor mellett a gipszformákat is. Vagyis benne hagyta a kéziratban azt, amiről eszébe jutott a remek kép.
Azon gondolkodom, a tehetség vitathatatlan jelenléte arra vall-e föltétlenül, hogy költő lesz?
Megkísérelek olyan tisztességes lenni, amilyen ő volt tizenhat évesen. Én közel hatvannal több. Tehát képtelen vagyok arra a nyitott, őszinte elfogulatlanságra, amellyel Ő néz vissza rám a verseiből. De hát tudom, hogy ez a tehetség még sok mindenné átalakulhat. Képzelő ereje segíthet az építészmérnök fölfutásában, hasznára válhat, ha nagy európai lap- és könyvkiadó vállalat vezérigazgató-menedzsere lesz harmincegy évesen, a művészi lelemény bármikor átalakulhat műszaki találékonyságra, de föltalálhat új hangszert, új hangzást, új hangszínt, lehet belőle karmester, regényíró, a kert.- és parktervezés forradalmi megújítója, tésztagyáros, fölrengést csillapító tudós, hurrikán-kioltó, operaénekes – nem tudom.
Esetleg még boldog ember is lehet belőle. Akit szeretnek és aki szeret.
Szorítok neki, de lámpalázas vagyok. Láttam Goethe – és Petőfi, és Stendhal és Baudelaire és mások – rajzait. Tudom, hogy nem teljesen alaptalan a hipotézis, mely szerint a Faust szerzője azért gyűlölte annyira Newtont, mert annak fizikája eleve cáfolta a költő optika-tételeit. Vajon Goethe boldogabb lett volna, ha nem a weimari uralkodó előkelő súgója? Ha Karlsbadban nem ama kellemes hölggyel sétál, hanem Gretchennel, a diákkorában Frankfurtban megismert kis pincérlánnyal, akivel föltehetőleg csak egy pusziig jutott el, de akinek neve a Faust óta másként csengő
Ki az ördög mer nyugodtan, fölényesen, barátságosan tanácsokat adni egy érettségi előtt álló, jó eszű, tehetséges fiatalnak? Húsz év múlva talán Magyarország miniszterelnöke, vagy pincér a Horvát-kertben, Budán. (Utóbbit kétlem. Már sosem lesz Budán Horvát-kert.)
