Ecsedi Éva : Üvegcserepek

üvegcseréphegyek
csillanó megasejtjein
kúszik a fény
halványuló lidérclángja
fáradtan hanyatlik vissza
nem tudja útját
mi végre tette
gondolatok nélkül indult
de azt is elfeledte
már nincs visszaút
nincs álomvilág
elszórta útközben
lyukas tarisznyája
benne volt minden kincse
cseppfolyós vágya
neki már nem szól
f?zfa síp zenéje
harmat sem mossa arcát
fényesen selymesre
olthatatlan vágyak
lepattogzott máza feslett
rongyaiba tekert teste
aszott múmiaként
féreg rágta gyökér
tovább nem él
üvegcseréphegyek
megasejtjein kihunyt a fény

~~~

távolból monoton
szétfolyt heged?szót
sodor felém a szél…

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:38 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."