Lucskai Vincze : Ginsberg ne üvölts!


szutra

kockáidról a pontok már rég lekoptak
de te még mindig megszállottan
morzsolgatod a csont sorsvet?det
az id? alpakka markába helyezted tökeidet
hadd szorongassa
s ha összekoccannak mint repedt harangok
orákulumi csendben
már azt hiszed hogy
az angyalok is maszturbálnak

zakatolsz
mint korom-ittas g?zmozdony végighúgyozva
ismeretlen utak talpfáit
és a legrepedtebb lesz vánkosod
fáradt olajjal ölelkezel és álomba dönt
a kifulladt kéj szaga
mit gy?rt éjszaka kiöklendezett
az évek mint elírt menetrendek
dübörögnek el a fejed felett
észre sem veszed
úgy menetelnek

bitangolsz
skótkockás nyakkend?ddel törlöd fel út mocskát
Ginsberg ne üvölts!
üvöltöd
felvered poshadt álmából
minden nyamvadt t?kanyar verebeit
a borg?zös csehók cégérei megremegnek
és te csak bámulod
a számozatlan útjelz? követ
limesed vonalát jelzi tán
körbepisilt teredet
eddig és ne tovább

és úgy teszel
mint a mezítlábas vándor
gyolcsot bontó napsütésben
hátadra emeled mérföldkövedet
és két ásítás között
összebogozod a hajszálrugókba gabalyodott id?
hullapóz világát
egy nyáltól csepeg? sárkánymese álommal

mint sánta kutya ha csavargó ikrájába felejti fogát és
páratlan lábon vonszolja el fájdalmát
a döglött macskák vermét?l

mint nyöszörg? szélkakas mely lezuhant rozsdás tornyából
agyoncsapva tyúkot tojást
és megmártózik sárgájában

mit számít ha a földalatti nem áll meg az
oktogonnál
és kéjgáz vigyor kísér:
-vigyázat az ajtók záródnak-
az ebnek is teljes árú vonaljegy dukál
hiába vetk?ztél ki magadból
és csörgeted b?zös menhelyek láncait
kiverten

hajnalra graffitis m?vészek festik át a tereket

streetart performansz
ugorj csak Yves Klein az ürességbe
ugorj
veled tartok
és klein blue-ba csomagoljuk
a másnapos reggel lerókázott macskaköveit

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:10 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...