Kerekes kút, Görbeháza,
egy legény a kaput rázza.
Szilaj gulyás az alvégről,
vizet fakaszt felhőégből.
Ablakot nyit Bíró Marcsa,
tulipános a két arca.
Most kapta fel a pendelyét,
s fordítva a selyemingét.
„Nem jöhetsz be, csak egy szóra,
sárig hajam nincs befonva,
ha bejössz is, csak leülni,
most fognék vajat köpülni.”
A vér pezseg mint az óbor,
aki szilaj, ért a szóból.
„Gyere, rózsám, a patakra,
ne lássanak az ablakba!”
„Nem mehetek, Gubás Dani,
kertemet szántja valaki.
Ekevasát térdig nyomja,
három óra egy barozda!”
„Menjünk, rózsám egy órára,
ne vess számot barozdára.
A vajadér’ sem ér bánat,
vedd fel a szép rokolyádat!”
Felöltözött Bíró Marcsa,
kilenc alsószoknya rajta.
A rokolyát habok mossák,
a szelek meg viszik-hozzák.
Gubás Dani nagy betyár lett,
tizenkét pandúrt lóvá tett.
Ostorát vármegye féli,
a jegyző sem keresgéli.
Gubás Dani cifraszűrét
harmatozza csillagos ég.
Annyit gondolt szerelmére,
felhő szállott a szívére.
„Ilyen szívvel ne légy betyár,
híred mint a halál madár” –
Bíró Marcsa lelke kéri,
s mindenüvé elkíséri.
A szerelem sötét verem,
nincs ellene segedelem.
Ki a társát nem öleli,
magamagát sem szereti.
Gubás Danit úgy találták,
szemeit a hollók vájják.
Megjósolta Bíró Marcsa,
fűzfára lesz felakasztva.
átirat 2010-ből
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Pásztor Attila - Atyla
