Tóth Zita Emese : Slam

 

Ez nem értés kérdése,

ahogy lemész lassan hídba,

aki hívna, annak nem hallod a hangját,

ahogy halandzsát beszél,

de fordítva fordul és él,

ezért jár visszafelé az id?,

mint egy kibaszott óra,

eltörik lassan a mutatója,

az ember mutatóujja

és kicsit túldirekt a könny,

minden közöny mögött,

ahogy valóság fejben lassan csupán

háttérzenének öltözött inszomnia.

 

Na szia. Mi lesz ha nem válaszol senki?

És pont annyira akarsz magaddal lenni,

mint két kilónyi vértesttel,

de a gyomrod miért tesztel

már minden üveg sör után?

Ahogy bután ráhajolsz a tükörre,

bel?ve flangál ma minden ember,

aki ha kell,

ha nem, csak halni mer,

életsztori… visít a hajnal,

ez nem értés kérdése,

hogy vajjal vagy kenve, vagy csupán kosz tapad rád,

vesd le a ruhát, a legelején mindenki meztelen és tiszta,

olyan minden probléma, mint egy kibaszott ciszta a szívben,

érrendszeri betegség,

hogy rendszerint a ’tessék?’ helyett már csak a ’mivan?!’ maradt,

elragadt a pillanat, nem maradt utána csak a hév meg dkv,

ahogy egy kurvajó este után beversz egy kávét

és hiába hívogat a reggel, kelj fel,

ez nem értés kérdése,

hogy vajjal vagy kenve, vagy koszos a ruhád,

a valóság egy megtelt hamutál a pulton.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.28. @ 22:20 :: Tóth Zita Emese

Szerző Tóth Zita Emese 142 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.