Havas Éva : Tél kopogtat

Felh?s, ködös napok járnak,
sajnos vége lett a nyárnak.
Árokparton fagyok ülnek,
tücskök már nem heged?lnek,
langy napokról álmodozva
lombját hullatja a bodza.

Avarsz?nyeg fed már mindent,
angyal lesi föntr?l: itt lent
szürkébe bújt szív és lélek,
az emberek attól félnek
sosem lesz a télnek vége
– úgy vágynak a melegségre!

De a meleg messze kószál,
s?t, lehet, hogy sosem volt tán
– álmodták csak a kék eget,
és hogy fentr?l fény integet –
hegyen túl már tél kopogtat,
szív nyárról csak álmodozhat!

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))