időm lemorzsoltam, ami még hátra van,
az már drága kincs, tudom, tovább nincs,
amit akartam, azt nálad megtaláltam,
és ez nem bilincs, olyan veled sosincs;
utolsó pillanatom nálad megpihen,
boldog leszek, mert ott leszel velem.
utam végigjártam, ha néha meg is álltam,
nem állomás volt az, ám mint egy kamasz,
csak a világba kóstoltam, de rád vártam,
volt néhány szakasz, de veled jött új tavasz,
utolsó lépéseim hozzád vezettek,
egymásra néztünk és megfogtam kezed.
elrohant az élet, de tudd: nélküled
csak futó kalandok, fellobbanások,
játékok, tüzek, álságos létezések,
veled most megállok, veled megnyugszom,
mert veled ismertem meg és lett kincsem
az élet értelme – TE vagy – a szerelem.
egyszer majd vége, nem futja már többre,
kevés az akarat, végső perc zárja utamat,
akkor simíts kezemre, nézz lelkembe,
és könnyed hagyd, mosoly legyen a pillanat,
mikor a film lepereg, bezárul veled,
ha fájva mellém temeted szép szerelmed.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Tiszai P Imre
