mezőségi népdalra („Vágják az erdei utat…)
Az Világfán annyi a dísz,
fészket rak rá a tengelic.
Két csillag közé költözik,
Napba és Holdba öltözik…
Az Világfán annyi a dísz…
„Tengelice, mondd, miért sírsz ?”
„Álmot láttam, komisz álmot,
fekete csőr hozzám vágott !”
Cserreg-csattog az a szarka,
tengelicém ki elmarta.
Adná Isten – hogyha éltet,
rakjon másik ágra fészket.
Tengelicém törött szárnya,
a szarkáné kacarássza,
s a Világfa földig gyászba,
mint kiégett bérkaszárnya…
Csak szívemből szólhat ének,
szarkák közt amíg elélek,
s addig fúvom az énekem’,
míg csillag jár az egeken.
átirat 2009-ből
Legutóbbi módosítás: 2012.11.25. @ 16:42 :: Pásztor Attila - Atyla