A SZÁZÉVES TEKNŐS ÉS A GÖRÉNYEK
Két görény illatos duettet formálva,
fel akart kergetni egy teknőst a fára.
Hogy minek is, azt tán egyikük sem tudta,
görény lelkük „szívjósága” épp ezt súgta.
Százéves teknősünk nemigen futkosott,
?szintén mondva: csak nézett és pislogott.
Pedig próbálkoztak mindenféle „jóval”,
hergeléssel, undormányos görény show-val.
rá se hederített kettejük szagára.
– Hadd hőbörögjön kinn a két szagos balga,
addig idebenn egy jót horkolok alva.
A bűz nem zavar, hisz százéves a hormon,
a kortól már étkem sem érzi az orrom.
A fülem hallása is rég el lett hagyva,
az ágyúdörejt se érezném, csak nyalva.
S teknője lágy melegébe kucorodva
ringatózott álma tengerén haladva.
S miközben hullámok közt a vizet falta,
a tenger illatát végre beszívhatta…
A két görény egész éjszaka bökdöste,
tologatta a fa körül körbe-körbe.
Farkukat emelve gyakorta locsoltak,
végül kiszáradva a fa alá rogytak.
A szép napkeltére, végképp kifáradva,
a fa alatt ott ült, két fonnyadó alma.
– Bátor ez a teknős! Nem tudjuk megtörni.
Jártányi erőm sincs tovabűzölögni.
Bólogat a társa, s fejét felemelve,
belenézett két mosolygó teknőc szembe.
– Csak hiszitek! …Nem vagyok én olyan bátor,
csak a térdem hasgat s tériszony is gátol.
Ti viszont ugyancsak kinéztek ostobák,
rátok férne egy mosóteknő… odaát.
Ha pedig máskor piszkálni szeretnétek,
csepp észt szerezzetek, ne csak vitézséget!
***
Mily tanulság vonható le ebből? Hallga:
„Nem mászik fel senkiért a kő a falra.
Nem azért mert lapít, bátor, avagy gyáva,
hanem csak azért, mert nem nőtt neki lába!”
Legutóbbi módosítás: 2012.11.25. @ 15:10 :: M. Laurens
