Kicsi porta, nagy a dűlő,
alszik már a hegedülő.
Hárman isszák a pálinkát,
két asszony meg kapál inkább.
A „szerzett” pénz könnyen megyen,
a szépasszony veszedelem.
Ha a falun híre járja,
kit fektetnek a szalmára.
Tiszta szoba, nagy a cécó,
ahol kisüsti a krédó.
Az ablakon be-belesnek,
a csillagok majd’ leesnek.
Kalap alól szem villámlik,
a falról Hiszekegy mállik.
Az asztalban áll a bicska,
amér’ üres egy tarisznya.
Tófenéken az a bicska,
nyakát szegte Csorba Pista.
Bányató lett temetője,
s habfodor a szemfedője.
A „keveset” elosztották,
ki-ki abból vegye kosztját.
De aki hat csikót kapott,
két hintót még hozzácsapott.
Sűrű felhő kerekedett,
bányatóról patak eredt.
Fekete lett a Nagyerdő,
s felesküdt’ a tizenkettő.
Rablópandúr, cigány-vajda
farkas törvényt igazgat ma,
mint a bíró meg a jegyző…
De az asszony mind kereplő.
A Jóisten nem ver bottal,
vagy kevéssel vagy a sokkal.
Nagysokára kidobolták,
ki ölte meg Csorba Pestát.
A Jóisten nem ver bottal,
csalókkal és hazugokkal.
Pont helyére tesznek vesszőt,
s futni hagynak tizenkettőt.
Ha kiderül, majd beborul,
ki mit tett: ellene fordul.
Mert mit ember vesz szájára,
az fordul a visszájára.
Kinek lelke néma maradt,
az is szenved lakat alatt.
Gerinc görbül a súlyára:
ez az Isten Igazsága…
Legutóbbi módosítás: 2012.11.23. @ 21:15 :: Pásztor Attila - Atyla
