Tiszai P Imre : Im memoriam Glatter Miklós

*

Fekete éjszakában rozsdás szögesdrótok mögött

betűket tapogatva sorokba, távolba üzensz,

félig szítt cigarettád füstje karikái között

próbálsz meg emlékezni Fannira, csókjára, szenvedsz

mint ember, mint magyar, kit az uralom kitagadott,

mert valaha Jézus mögé bújva a hatalom nőtt

az értelem fölé, épült Bábel tornya, elhagyott

gyártott Istened, és most vad hordák írják az időt

pengék élére vérpatakok forrásaként, miként

latrinák szélére ültetetteket aláz porig

és csak a bűz párolog a hegyek között méregként,

féled már a jövendőt, ha ki is bírod holnapig,

tudod, hogy hiába lázadsz, most fegyverek döntenek,

az igaz szavak hallgatnak, mint kripta halott csöndje,

Fanni szája íze, ölelése – már mind eltűntek,

hideg szél nyargal a világban, s az ember Istene

fejét töri, miként pusztítson még többet –

            krematóriumok füstjéből hamu eső hullik rád.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén