M. Laurens : Hadd sirassam meg!

Mily furcsa is az emberi lélek. Annyi sok szenvedés után is, fél az ismeretlen megnyugvástól.

 

Múlik felettem az id?,
olykor belül megkönnyezem,
sajgó cseppjeinek sora
nyomokat hagy a lelkemen.

Hiányozni fog e csúf Föld,
a fájdalom és nevetés.
Nem pótolja majd fenn az ég,
hogy szép volt lenn a szenvedés.

Mily gyönyör? volt egykoron
fájón s` ?rülten szeretni,
bánattól szakadó szívvel,
könnyek közt: fájva ölelni.

Mily csodás volt megkönnyezni,
mikor gyermekem született,
s el?ször sírt fel, köszöntve
e fájón szép, új életet.

S voltak apró, kis fájdalmak,
szúnyogcsípés meg miegymás.
Éjjelente zenebona
és fájó macskanyávogás.

Hiányozni fog majd mindez,
a téli fagyos vacogás,
sorban állás, tulakodás,
a fájós-lábra taposás.

Félek, Uram! Mi lesz velem,
hol minden oly tökéletes?
Kinek törölhetem könnyét?
S lehetek oly kivételes?

Uram, kérlek! Hadd szenvedjek
még egy évet, hetet, órát!
Hadd sirassam el világom,
s élhessem még fájó sorsát!

 

2012. október 3.

 

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )