Tiszai P Imre : Mátrix

Nyomtatás

az idő végtelen, s rajtunk múlik, hol tépünk belőle

egy pici szálat, vagy éppen a fonalát fonjuk magunkra,

mint ahogy a tér koordinátáiban is ott a helye

létezésünknek, mi döntünk, hogy egymás kezét szorítva

mi vagyunk az origó, vagy csak a semmiben bolyongunk,

és szél-fuvallataként suhan el mellettünk az élet,

rajtunk múlik, hogy a múltat temetve jövőt álmodjunk,

bennünk létezik minden, lépni kell, nem ismerve félelmet,

mert riadtan csak tegnapi önmagunk elől menekülünk,

kezünk lehanyatlik amikor megnyugszunk a semmiben,

tépjük hát szét börtön mátrixunk és a holnapban merjünk

magunkra szólni: mi vagyunk a minden a létezésben