Czirják Jolán : Évszakok harca

Még egy végs?,
de annál elszántabb küzdelem –
Nem adja meg magát
a tél oly könnyedén,
ahogy tavaszt sodor
felé a röpke szél!
Még összecsapnak –
Kié a gy?zelem?
Fogcsikorgatva tartja
zászlaját a jég
Gyenge már a karja –
Hiába csapkodja
véle a kóbor hópihéket –
A biztos halálba
kergeti szép lassan ?ket…
Hisz’ a Nap
átveszi lángoló hatalmát –
izzó koronáját
büszkén fejére emeli –
Gyengéd sugarával
lenyúl a diderg? földre,
és a tavasz gy?zelmét
végre kihirdeti!

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"