Jávorka Ágnes : Dylan Thomas álma

Ez D.T. egy novellájának a parafrázisa.

Sirályok sírtak a haltól hemzsegő víz fölött,

a parton szegény Dylan Thomas felnyögött.

ősi dalnoki köntösben, rézgombos mellényben

nagyapja a temető vaskapuját nézve

a kőangyalok és szegény fakeresztek felé bökött,

s egy görnyedt ember előosont a tiltott erdőből,

karjára lágyan simult egy vadnyúl,

mint leány karjára meleg ruhaujj.

Dylan Thomas célba vette a különös walesi dalokat,

melyek a nyárutó bágyadt szele alatt halódnak,

s melyeket mennyei kórusok zengnek

a llanstephani kikötőből távozó tengerészeknek,

miközben a bütykös lábú plébános kertjéből a kacsák

eltogyogtak a korhadó kapulépcsők alá.

Égig nyúló férfiak egyszerre hat tüzes lovat ültek meg,

egy bútorral teleszórt síkságon gyászfeketében,

míg suhogtatták ostoraikat fonva égi ágynem?b?l,

aztán kezeik lehulltak a hallgatag gyeplőről,

a paták csendbe burkolóztak, miket a teremtő

a fekete levegőre gombostűzött, mint ágyterítőt.

Elmúlt ez az éjszaka anélkül, Dylan Thomas,

hogy egyetlen madár is leesett volna.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:10 :: Jávorka Ágnes
Szerző Jávorka Ágnes 0 Írás
Nem tudom.Talán ha tüzet raknánk egy csillagos esten,vagy egyéb romantikus szituációban szemtől-szembe,kellemes háttérzenével,lódobogással,egy vadul zúgó folyó partján húnyt szemmel nézve az álmodott színeket,csapdosva a szúnyogokat, talán kinyögnék valamit.Voltez500karakter?