P. Tóth Irén : Ha…

Ha hívogatnak már a megfakult emlékek,

ha az elmúlt rosszak végre csodaszépek,

ha a régi álmok szemedbe nevetnek,

ha a kemény nóták egyre csendesebbek,

 

ha egyre gyűl a ránc szemed környékén,

ha egyre több a könny egy szomorú film végén,

ha egy buli helyett inkább tévét nézel,

ha otthon talál a szilveszter éjjel,

 

ha egy regény helyett verseket böngészel,

ha valahova mennél, de végül nem mész el,

ha az őszi fákat csodaszépnek látod,

ha hosszan csodálsz egy semmi virágot,

 

talán megérzed, elszálltak az évek,

maradt a múlté annyi szent ígéret,

nagyra kitárod hervadó lelked

s világgá kiáltod: – Hé, még én is élek!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.