Szeretnem kéne e korai hajnalokat,
hold-tehenet fej az öreg néne,
kökény szemében fáradt mosoly mulat.
Az égen fölborult tejeskanna-csillagok,
nagy üstbe hullt fényük földre forr,
és színezüst ködként fölragyog.
Alant sarat dagaszt, szekérkerék ny? rossz heged?t,
k?lovát ostorozza paraszt,
abrak-malasztot oszt, édes-keser?t.
Megáll, tétován mereng, majd suhintás sejlik
kaszája élén halál dereng,
már hajlik a f?, selymes sikolya ide hallik.
Szeretnem kéne e korai hajnalokat,
hold-tehenet fej az öreg néne,
kezében sárguló köténye, s nézi az utat.
