Magyar Csaba : Testvéri szeretet

Az író is ember.

A hajdan népszer? író már sok éve önkéntes szám?zetésben élt. Megfordult Svájcban, Olaszországban és Amerikában is, hazájába azonban soha nem tért vissza, vállalva még a feledést is. Kapcsolatot els?sorban Budapesten maradt ügyvéd öccsével tartott, vele rendszeresen levelezett. Nem így másik testvérével, a nála hét évvel fiatalabb, neves filmrendez?vel, aki szintén külföldön kereste a boldogulást, ám az ? m?veit odahaza is jól ismerték.

Ha kerülték is egymás társaságát, a két m?vész azért éberen figyelte a távolból a másikról szóló híreket. Az írót különosen zavarta, hogy míg testvére id?nként hazajárt Magyarországra, addig neki, nézetei miatt tiltólistás lévén, óriási tehetsége ellenére sem volt módja utat találni a közönséghez. Ezzel együtt is tette a dolgát, valamiféle bels? kényszert érezve az igazság feltárására és rögzítésére, folyamatosan írt a fióknak, illetve emigrációban él? honfitársainak.

Eközben öccse népszer? filmjei fényében  élte a sikeres rendez?k mozgalmas életét. Az egyetlen, ám mindennapjait egyre inkább beárnyékoló probléma látásának fokozatos romlása volt. A betegség el?rehaladtával orvosai el?revetítették, hogy a folyamat akár a teljes vakságig is elvezethet. A rendez? err?l beszámolt a budapesti családtagoknak és természetesen a kissé túldramatizált hír hamarosan eljutott az éppen Olaszországban él? bátyjához is, aki ebben a helyzetben úgy döntött, hogy mégiscsak túlzás lenne a testvérekhez méltatlanul hideg viszonyt a továbbiakban is fenntartani.

Felkerekedett hát, hogy meglátogassa Németországban él? világtalan öccsét. Író lévén a hosszú vonatúton alaposan átgondolta, mit is fog mondani amikor oly sok id? után ismét találkoznak egymással. Talán sajnálta is a féltékenykedésre pazarolt érzelmeket, az értelmetlen képzelt versengést. A súlyos betegség tükrében mindez nevetségesen kicsinyesnek t?nt.

Izgalommal telve és megillet?dötten kopogtatott hát vak testvére ajtaján, ám amikor az ajtót nyitva meglepetten üdvözölte, alig tudta kinyögni.

 

– Géza, te látsz?

 

Azzal sarkonfordult és szó nélkül távozott.

 

Legutóbb szerkesztette - Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.