Gáspár András (Gazsi) : Fiamnak

cigarettaparázs életem
fel-felizzik néha végtelen
lélekfüstbe halva el fájón,
úgy mint ködbe süllyedő tájon
lassan homályba vesző élek

tudom egyszer én is elégek

ám te szikra, a parázs múltja
s jövője lángot gyújtasz újra
– hiszem – e porladó világban,
taposva a járatlan sárban
lesznek majd kik követnek téged

míg lapulnak a gyáva férgek

keresd igazad ne a másét
hidd sajátnak, ha nem megy másképp
kívülálló maradj, de soha
ne légy a gyengékhez mostoha,
jót jelentsen mindig a neved

mit tudtam már átadtam neked

most nézz vissza pár pillanatra
kit magad mögött hagytál arra,
ő te voltál tegnap s előtte
ugye még nem az lett belőle
kit vágytál és rendeltek neked

hát álmodd tovább az életed

álmodj és tudd, hogy mindig lesznek
– köztük én – kik benned úgy hisznek
mint eddig soha semmi másban,
és nekünk fáj ha csalódás van
szemedben … mindig csodát várjál

álmomból te valóra váltál

holnap is maradj magad mása
és ne gondolj megalkuvásra,
ezen örök érvényű szavak
te ” a mindenséghez mérd magad ”
meghozzák hited ha távol jár

légy mindig több mint tegnap voltál

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Gáspár András (Gazsi)

Szerző Gáspár András (Gazsi) 23 Írás
gyermekkoromban szerencsém volt, mert ha véletlen meglöktem a polcot akkor nem lekvár esett a fejemre, hanem verseskönyv ... de nagyon nem ütött fejbe, mert vagy 50 évig nem írtam semmit ... aztán néhány verset ... műszaki ember lévén az is szép teljesítmény ... és egyszer úgyis mindent ki kell próbálni ... lehet, csak erre a néhány versre futotta, mert már rég' csak olvasok, nem írok ... http://gazsi.hostoi.com/