lávamúlt lepte városom
falai közé ha megtérek,
testem elhagyva átoson
a romok közt árván e lélek
játékaim már sok éve
hevernek árván mozdulatlan,
ahogy egykoron kilépve
gyermekkoromból hátrahagytam
birodalmam volt rég´ e táj
tele hit és reményvirággal,
gondtalanságom kincse fáj
mi elmúlt itt a pusztulással
a holt város lassan elnyelt,
az idővulkán zárta kőbe
mit ifjúságom kitervelt,
itt hever sok már mindörökre
lelkem elmúlástól bágyadt,
de amíg visszavárja testem
gyűjtök hitet, reményt, vágyat,
hogy újabb tegnapom temessem
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:11 :: Gáspár András (Gazsi)
