Gáspár András (Gazsi) : Magán Pompei

lávamúlt lepte városom
falai közé ha megtérek,
testem elhagyva átoson
a romok közt árván e lélek

 

játékaim már sok éve
hevernek árván mozdulatlan,
ahogy egykoron kilépve
gyermekkoromból hátrahagytam

 

birodalmam volt rég´ e táj
tele hit és reményvirággal,
gondtalanságom kincse fáj
mi elmúlt itt a pusztulással

 

a holt város lassan elnyelt,
az idővulkán zárta kőbe
mit ifjúságom kitervelt,
itt hever sok már mindörökre

 

lelkem elmúlástól bágyadt,
de amíg visszavárja testem
gyűjtök hitet, reményt, vágyat,
hogy újabb tegnapom temessem

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Gáspár András (Gazsi)
Szerző Gáspár András (Gazsi) 23 Írás
gyermekkoromban szerencsém volt, mert ha véletlen meglöktem a polcot akkor nem lekvár esett a fejemre, hanem verseskönyv ... de nagyon nem ütött fejbe, mert vagy 50 évig nem írtam semmit ... aztán néhány verset ... műszaki ember lévén az is szép teljesítmény ... és egyszer úgyis mindent ki kell próbálni ... lehet, csak erre a néhány versre futotta, mert már rég' csak olvasok, nem írok ... http://gazsi.hostoi.com/