Jávorka Ágnes : Empíria

Ezt 2003. szeptember 24-én írtam.

Így néznek, így mozdulnak hallgatag

egymás felé az agancsos szarvasok,

mikor az es? után csak pocsolya marad,

és véletlen t?r a nyárvégi nyugalom.

Símogatom a látványt megadón,

rettent? kék még az ég is, és én

csak mint egy éppen jelenlév? adom

létem, mit rég vásároltam félpénzen.

Jaj, menni, menni, messzire, tovább,

új rétet, új gyönyört, új szépet,

hisz megrekedt hangom nyomán

szélesül a magasztos út – érted.

Már nincs ki sápadt könnyeket ejtsen,

tevékeny ráncba borul a megint-éjszaka,

míg én meredten imáimba feledem neved,

s mint felesleges koncot varrom inamba.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Jávorka Ágnes
Szerző Jávorka Ágnes 0 Írás
Nem tudom.Talán ha tüzet raknánk egy csillagos esten,vagy egyéb romantikus szituációban szemtől-szembe,kellemes háttérzenével,lódobogással,egy vadul zúgó folyó partján húnyt szemmel nézve az álmodott színeket,csapdosva a szúnyogokat, talán kinyögnék valamit.Voltez500karakter?